Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
33 A legutóbbi miniszteri jelentés szerint van tanköteles gyermek ev. ref. 391,739, ág. ev. 218,342, ezzel szemben van ev. ref.-nak 3, az ág. ev.-nak 5 tanítóképzőjük, ide nem értve az erdélyi szászokét, kik összevonták elszórt tanítóképzőiket. E tényről a miniszteri jelentés szép elismeréssel nyilatkozik. Az ev. ref. testvérfelekezetnek, holott majdnem egyszer annyian vannak, mint mi, elég 3 tanítóképző; nekünk 6 kell, a közelmúltban meg éppen 10 volt. Amazok tanítóképzői kifogástalanok, a mieinkért évről-évre pironkodunk az ország színe előtt. Tömörüljünk mi is; egyesülésben van a hatványozott erő, mely mindig nagyobb tettekre képes, mint egyesek bár kiváló ereje. Vonjuk össze a királyhágóninneni öt tanítóképző-intézetet két országos egyetemes jellegűvé. Az egyik képző képesítse a magyar-tót, a másik a magyar-német tannyelvű iskolák számára a tanítókat. Ha az öt tanítóképző alapítványait összevonjuk, mindeniknek megadván a meglévő, illetve átadandó alapítványokhoz mért kellő arányú tanárválasztási, növendékfelvételi stb. jogot, így kielégíttetvén minden fél a megfelelő kötelességek ellenében nyerendő jogok által, két 100—100 növendékre berendezett, kellő számú tanárral ellátott, a kor színvonalán álló tanítóképzőt állíthatnánk fel. E tervezet nem kivihetetlen; végeredményében csak üdvös lehet. Tegyük félre a kicsinyes egyéni, egyházi, kerületi érdekeket, tekintsük az összes javát, állítsuk fel a két egyetemes jellegű ág. hitv. ev. tanítóképző-intézetet és meglátjuk, mennyire áldásos lesz azoknak hatalmas munkássága. Ez a mód felel meg legjobban protestáns önérzetünknek. Saját erőnkből, senkitől sem kunyorálva, állíthatunk fel két oly intézetet, melyek nemcsak hogy kiállanák a versenyt az államiakkal, de kielégítvén minden igényeket, büszkeségeink lehetnének. Tapasztaljuk, hogy nagy á tanítóhiány; nem volna-e üdvös, kapcsolatosan e kérdéssel a nőtanítók képzéséről is gondolkozni ? Oly helyeken, hol kántori teendőket nem kell végezni, különösen leánygyermekeknél, nagyon is beválnak a nőtanítók. A férfi-képzők mellett, egy-két női tanerő alkalmazásával, egy külön internátussal, igen könnyen lehetne a nőtanítók képzését is keresztül vinni. Utóbbi időben évről-évre mind sűrűbben kisért a népoktatási intézetek, főleg pedig a tanítóképzés államosításának az eszméje. Ez volna a legkényelmesebb mód javítani a helyzeten: átadni az egész népoktatást. A tanároknak és tanítóknak nem is esnék valami nagy bajuk; rangfokozatos s. rendszeres fizetéshez, évötödös korpótlékhoz jutnának, palotákban tanítanának, sőt a legtöbb esetben laknának is. De az egyház érdeke és a népoktatás teljes államosításának eszméje homlokegyenest ellenkezik, mert az állami intézetek nevelhetnek derék s józangondolkozású honpolgárokat, de hitbuzgó, egyházát benső hévvel szerető áldozatkész híveket soha! Népoktatási intézeteinket kiadni kezünkből, vagyis teljesen államivá tenni, annyi volna, mint elvágni a törzstől az éltetadó hajszálgyökereket. Különben a népoktatás államosításának eszméje csak kisért; de nem következik be egyhamar; mert az állam anyagi okok miatt sem hajtatja végre a műveletet, másrészt pedig tudja azt, hogy az eszme még nem érett, Coll. Ért. 5
