Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894

34

erőszakos megvalósítása üdvös hatások helyett sok igen-igen keserű utóízt hozna magával. A tanügyi kormány maga találta el a leghelyesebb utat azzal, hogy a felekezeti népiskolák állami segélyezését törvénynyé emelte. Ez a leghelyesebb s legjobb út a népoktatás fejlesztése felé.

A jó népoktatásnak legfőbb tényezői a jól kiképzett tanítók; mint látjuk, az állam e tekintetben a felekezetekkel nincs megelégedve. A baj nem a mi jóakaratunkon, de anyagi tehetetlenségünkön múlik. A népnevelés éppen oly fontos kamatozó tőkéje ez államnak, mint bármely más jövedelmező források; hiszen egy ország legfőbb kincsét a művelt nép, gondolkozó polgári elem képezi. A népet, a józan polgárokat a népoktatási intézetek nevelik e hazának. A népiskolák lelkei a tanítók, kiket állam s felekezet egyaránt nevel; a felekezeti tanítóképzők tehát első sorban a haza javán fáradoznak. A középiskolák kulturmissziója nagy és fontos, de egy cseppet sem kisebb ám a tanítóképzőké; míg a felekezeti középiskolák 100,000-ekre menő állami segélyben részesülnek, addig a tanítóképzők egy fillérnyi támogatásra sem számíthatnak. Miért? Hány felekezeti képzőkben végzett tanító működik állami iskolában ? De bárhol működik is, bárhol képeztetett legyen, az az egy tagadhatatlan, hogy első sorban hazánk javán munkál. Ezt maga a tanügyi kormány, a népoktatás összes tényezőire egyenlő jogokkal s kötelességekkel kiterjedő nyugdíjintézetével fényesen igazolja.

Kifogástalan jó tanítókra van első sorban szükségünk; miután az állam a felekezetektől a tanítóképzési jogot egykönnyen el nem veheti, vagy talán c darázsfészekbe nem is akar belenyúlni, segítsen e betegügyön úgy, mint a középiskolákon. Mondja ki, minőnek kell lennie egy mintatanítóképző-intézet- nek; a hol a felekezet anyagi hiányok miatt ilyet fentartani nem képes, állami segélylyel kell pótolni a hiányt. Ekkor joggal kívánhatja, hogy minden tanítóképző mintaszerű legyen. Egyúttal a tanítóképzést egységessé is teheti. E módszer a középiskoláknál jónak bizonyult; biztosra vehető a siker a tanítóképzőknél is. így a felekezet érzékenysége sem szenved csorbát, e fontos ügy is kielégítő megoldást nyer.

Mi pedig, ha kicsinyes helyi érdekek miatt két intézetté tömörülni nem tudunk, vezérlő férfiaink, országgyűlési képviselőink útján hassunk oda, hogy tanítóképzőink állami segélyezése törvényileg kimondassák.

Hiszen számalapokon nyugvó tényekkel igazolhatjuk, hogy sem a múltban, sem a jelenben aránylag egyetlen vallásfelekezet sem fordított s fordít annyit nevelésre, tehát az állam polgárai értelmi színvonalának emelésére, mint éppen mi ág. hitv. evangélikusok.

A harmadik mód, t. i. hogy a tanítóképzők a középiskola megfelelő osztályaiba iktattassanak be, legkevésbbé ajánlatos ; de miután az eszme gyakran fel-felmerül, ám lássuk közelebbről.

A négy gymnásiumot, reál- avagy polgáriskolát, nemkülönben a felső népiskola 3 osztályát végzett tanuló tanítóképzőbe jő; a latin és görög kivételével minden tárgyat oly irányban s oly terjedelemben tanul, mint a gymn. V., VI., VII. és VIII. osztályában. A felső nép- és polgáriskolából átlépett tanuló nem lesz képes haladni; mert ő eddig egészen más irányban, más terjedelemben tanult; de feltéve, hogy haladni képes, a gymnásiumi tanul-