Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
32 önmagát is. Hol az önképzésre való idő! ? Manapság a társadalom is jogot formál az emberhez; az idő szelleme úgy hozta magával, hogy a tanártól mintegy megvárják, hogy itt is, ott is tegyen valamit a társadalmi élet ébrentartása s fejlesztése érdekében. Még a miniszteri jelentés is előnyül tudja be a tanfelügyelők társadalmi ténykedését, azokról részletes adatokat kíván. A tanügyi kormány is örömmel látja, ha az állami tanárok, tanítók társadalmi téren is érvényesítik tehetségeiket. A tanár első sorban hivatásának, tehát az iskolának éljen; de mereven ne szigetelődjék el a társadalmi igények elől sem, mert ez egyéni értékét, becsét nem fogja emelni; sőt ellenkezőleg, az ügynek is árt, melyet képvisel.' Az iskolát fentartó hatóságoknak az ügy jól felfogott érdekében oda kell hatniok, hogy a tanár javadalmazása a megélhetési viszonyokhoz mért legyen, heti 18—20 óra tanításánál többre ne köteleztessék; ennek ellenében aztán joggal elvárhatják, hogy a tanárok erőiket ne mellékkeresetre, de az ügy fejlesztésére fordítsák. Az eperjesi tanítóképző ügye akkor, a mikor maga az állam is csak háromosztályú tanítóképző-intézeteket tartott fenn, mikor 110,000 forintnyi alaptőkéje 8°/0-ot jövedelmezett, anyagilag is elég jól állott; jövője, úgy látszott, biztosítva volt; de most, mikor a gyakorló-iskola és a IV-ik osztály felállítása, megfelelő számú tanerők alkalmazása elodázhatlan, mikor a kamatláb csak 5-ös, alapítványi tőkéi nem fedezhetik a fokozott kiadásokat, más jövedelmi forrásokról kell tehát gondoskodnunk. Hát ha a kamatláb még lejebb száll ? a mi nagyon valószínű, mi lesz akkor ? Ritkák a jótékony alapítók, még ritkábban akad meg a szeme egy-egy nemeslelkű adakozónak a tanítóképzőkön. A mint látjuk, az eperjesi tanítóképző-intézetet, mely mai állapotában nem felelhet meg a fokozott igényeknek, megfelelő színvonalra kell emelnünk, ki kell fejlesztenünk. Sopronban volt a múlt tanévben 69, Eperjesen 36, Felső-Lövőn 28, Selmeczen 21, Szarvason 15 növendék; összesen 169. Ez a vázlatos, rövid ismertetése jelenlegi tanítóképzőinknek. Ezen intézetek nagyon is visszamaradtak a középiskolák, hittani intézetek és jogakadémia fejlődésével szemben; mi azt mutatja, hogy a tanítóképzés sohasem volt dédelgetett édes gyermek. Pedig azt senki sem tagadhatja, hogy az egyházi élet alapja a «veteményes kert», melynek lelke a szakértő kertész. Ha jók a tanítóképzők, jók a tanítók is; csonka intézetek csak hiányos képzést nyújthatnak. Szilárd épületet csak biztos alapra lehet építeni. Ha azt akarjuk, hogy egyházi életünk fejlődjék, erősödjék, kezdjük a gyökeres javítást az alapokon, a népiskolákon és az ezeknek lelketadó tanítóképzésen. A hiányok megvannak, hogyan segítsünk rajtok? Három módozat áll előttünk, melyek a kibontakozás felé vezetnek: u. m. 1. az öt tanítóképzőnek összevonása kettővé, országos, illetve egyetemes jellegűvé tévén azokat; 2. állami segély kicszközlése; 3. a tanítóképzőknek a főgymnásiumok felső osztályaiba való beékelése. Lássuk e módozatokat közelebbről. * * *
