Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
31 a három tanítói állással lehetséges lesz egy jó hatosztályú elemi iskolát szervezni, mely az egyházak tulajdonát képezné, azok, illetve közösen választott iskolaszéküknek felügyelete alatt állana, de bensöleg a képezde igazgatósága által vezettetnék. Az iskolaszék az állami iskoláknál szokásos iskolai gondnokság hatáskörével ruháztatnék fel. A tanítók a képezdei tanárokkal egy testületet képezve, kölcsönösen s együttesen megállapított elméleti elvek szerint és az egyházkerületi tanterv alapján tanítanának. A kerület három tanítót évi, mondjuk 150—150 frtnyi összeggel jadvadalmazná, az iskolákat kellőleg felszerelné, ezzel az egyház terheit is könnyítené. Az egész iskola fentartása a kerületnek évi 600 forintjába kerülne, míg az önálló gyakorló-iskola felszerelési, esetleg építési költségen kívül, évi 1100—1200 frtot nyelne el. Az így megtakarított összeget a 4-ik osztály felállítására lehetne fordítani. A harmadéves növendékek egyes osztályok, míg a IV-ed évesek heti 2 órában a 6 osztályból, arra alkalmas teremben, összevont osztatlan, tehát falusi jellegű iskolában tanítanának. V—Vl-ik népiskolai osztály egész Eperjesen nincs; ide tehát másfelekezetű növendékek is jönnének, még pedig szép számmal, mi ismét tandíj czímén jövedelmet hozna. A gyakorló-iskolai tanítás nem kísérletezés, tapogatódzás a képezdei növendéknek részéről, mint azt a gyakorló-iskola ellenségei hirdetik. Mert hiszen a másodéves növendékek egy teljes éven át szemlélik a tanító oktatásait, azokról jegyzeteket készítenek; a harmadévesek a tanító s szaktanár és gyakorló-iskolai tanító utasításai által adott alapon készítik el minta-leczkéiket, mely még felülbíráltatik, csak ezután, jól elsajátítva, kerül tanítás alá. Éppen ezért a tanítási eredmény rovására semmi szín alatt sem eshetik. 11a az előadott alapon sikerül szervezni a gyakorló-iskolát, a következő előnyöket nyerjük: a két egyház szétforgácsolt erői legalább iskolai téren egyesíttetnek; az egyház nyer három tanítóval biró hatosztályú, mintaszerűen felszerelt iskolát; az egyház jogaiból egy szemernyit sem ad fel; a tanítók évi javadalmazása 150 frtal emelkedik; az iskola közvetve a képezdével szerves kapcsolatba kerül, mi a tanügyi kormány igényeit is kielégíti; a gyakorló- iskola osztott és osztatlan lesz, a képezdei növendékeknek meg lesz adva az alkalom, hogy tanításaik közben az idegenajkú (tót) növendékekkel való bánásmódot is elsajátítsák. Lehetne a gyakorló-iskolát, szükség esetén, a tót egyház nélkül is felállítani. Nem a kerület s a képezdei tanári kar jóakaratán múlik, ha az egyházak egyike sem volna hajlandó a gyakorló-iskolát ily módon szervezni. Ha az önálló gyakorló-iskola néptelenné teendi az egyházi iskolákat, csak önmagukat okolhatják érte. De menjünk tovább. «Egy ember, bár szellemileg, testileg fejlett is, mindig csak egy ember, nem pótolhat kettőt, hármat», mondta egy ízben Zelcnka Pál püspökünk, ki nemes odaadással, benső szeretettel ápolja tanítóképzésünk fejlesztésének ügyét. Az eperjesi tanítóképző tanárok, bár nagy az osztály- és tantárgykombinálás, heti 24—26 órát kénytelenek adni; vegyük ezekhez a mindennapi előkészülést, továbbá azt, hogy az eperjesi drága megélhetési viszonyok — ha a tanár azon a társadalmi színen akar maradni, mely őt méltán megilleti, — mellékkeresetre utalják, annyi munkát látunk egy-egy tanárra háram- lani, melynek nem felelhet meg; vagy ha azt hiszi, hogy igen, akkor ámítja
