Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
Ezen gondolatok megírására az ügy igaz benső szeretete s a vallás- és közoktatásügyi miniszternek hazánk tanügyi állapotáról évenként kiadni szokott jelentése adta meg az indító okot. E jelentéseket nehány év óta beható tanulmányozás tárgyává tévén, azt tapasztalom, hogy évről-évre meg- megújul bennük a panasz, mely szerint a felekezetek a tanítóképzést elhanyagolják; a többek közt az ág. hitv. ev. tanítóképzők is messze elmaradnak a törvényes kívánalmak mögött. E jelentések egyenesen rámutatnak majd a szarvasi, selmeczbányai, lövői, eperjesi képezdékre, s így az egész ország színe előtt szégyenítenek meg bennünket. Szeretném bebizonyítani az ellenkezőjét: megmutatni a miniszternek, hogy nem egészen úgy áll a dolog; de lehetetlen. A rideg tényálladékok, számtani adatok bizonyító hatalmával szemben tehetetlen vagyok, igaza van a miniszternek. Tanítóképzésünk messze elmaradt közép és felsőbb iskoláink fejlődése mögött. Középiskoláink szépen fejlődnek; rövidesen állami felszínen fognak már állani minden tekintetben; ez igen örvendetes tény. Igaz, hogy e fejlődésnek az állami segély adta meg a hathatós erőt. Az ág. hitv. evangélikusok nem is olyan rég, hazánk nevelésügyének zászlóvivői valának; ma ? lépésről-lépésre hódítják lábaink alól a tért: hányát - lunk. Államsegély nélkül középiskoláink, egy-kettő kivételével, képtelenek volnának magukat fentartani. A hanyatlásnak tudata, kell, hogy minden egyházát, hitét szerető evangélikus lelkét fájdalommal töltse el, lehetetlen, hogy e bajok orvoslásának gondolataival ne foglalkozzék. Nem akarom, nem czélom tanítóképzésünk hiányait részletes aprósággal felsorolni, hiszen a kit csak egy szemernyire érdekelt is az ügy, már régen meggyőződhetett azokról. Ha nem tekintünk egyebet, csak azt a tényt, hogy öt magyarhoni képzőnk közül csak egyetlenegy, a soproni felel meg leginkább a kor kívánalmainak, ez elég alap arra, hogy hitfelekezetünk vezérlő férfiai e halasztást nem tűrő ügyet istápolják, a meglévő bajokat s hiányokat orvosolják. Avagy talán nincs szükségünk tanítóképző-intézetekre ? meg kellene azokat szüntetni ? Mert vannak sokan, kik röviden végeznék el e fontos ügyet, így gondolkozván: a tanítóképzést az államra kell bízni. Nagy a tanítóhiány nálunk; e tény a képzők nélkülözhetetlensége mellett szól; a ki az ellenkezőt vallja, egyúttal azt is hirdeti, hogy nincs szükség az ág. hitv. ev. protestáns szellem fejlesztésére; holott a hithűség, buzgóság, áldozatkészség hiányai nagyon is feltűnő bajok. Közöny fogta el művelt elemeink lelkületűt: üresek a templomok stb. E bajokat, részben legalább, hiányos tanítóképzésünk is szüli; hiányosak TANÍTÓKÉPZÉSÜNK.
