Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
25 alkalmából (Megjelent «Onomostaeriis» stbbi czím alatt 1668. Bártfán, Sambuch György nyom.),1 végül a később mint nevelő és író oly híressé lett Ladiver Illés «Eleazar- Constans» czímű iskolai színműve, melyet az eperjesi collegiumi ifjak 1668. október 13-án, az ünnepélyes közvizsgák után elő is adtak (Megjelent Bártfán, Sambuch Gy. nyom., 1668.),1 2 sőt még a Collegium egyik felügyelője : Wéber János is ez évben, midőn főbírói hivatalát letette s midőn helyébe Hakker Mihály választatott, adta ki: «Wappen der königl. Fr. St. Eperies in Ober-Ungarn» czímű művét. (Megjelent Lőcsén, 1668. Brever Sámuelnél.)3 Ha ezen igen élénk irodalmi tevékenységhez hozzá veszszük még azt, hogy a fentebbi disputatiók mindenkor ünnepélyesen az újon épült Collegium nagytermében, az úgynevezett nagy auditóriumban, a városi és vidéki fényes nagyközönség és az egész tanári kar és ifjúság jelenlétében tartattak, midőn is az illető szerző elnökölt és rendezte a vitatkozások menetét, s hogy ezenkívül a tekintélyesebb városi és vidéki pártfogók, tanárok névnapján, a városi főbíró választásakor stb. ünnepségek rendeztettek s az iskolai ünnepélyek is megtartattak, s ha valami fontosabb dolog fordult elő, a főigazgató az auditóriumba gyűjtött ifjúsághoz nagy beszédet mondott, mint p. o. Dr. Pomarius Sámuel 1668. julius 3-án («Sermo Apologeticos — adversus lavationes in frigida — ad universam Jusentutem Scholasticam congregatam habitus in auditorio majori 1668. jul. 3.» 4 A hideg vízben való fürdés ellen, a midőn is felemlítette, hogy midőn ő 1644-ben Frankfurtban tanult, az egyetemi tanárok azt éppen úgy megtiltották, mint Wittenbergben és Jénában, mert több ifjú befúlt); s ha hozzá veszszük végül, hogy az egész tanítás menete voltaképen — mint azt már a fentebbi tanítási terv és órarend is mutatja — nem volt más, mint az elméleti tanításnak a gyakorlati begyakorlással való folytonos váltakozása: akkor előttünk áll azon élénk szellemi nyüzsgő mozgalom, melynek hatása alatt az ifjúság csakugyan hatalmasan képződött, haladott, úgy, hogy örömmel gondoltak a tanárok azon napra, melyen működésök eredményét előkelő, kiváló pártfogóságuknak bemutathatják. Megjött végül az is! 1668. október 10-ikére határozta azt a tanári karral egyetértőleg a felügyelők 12-es tanácsa. Szétrepültek a meghívók! . . .5 Gyűlt a fényes pártfogóság. Már előzetesen is sok szépet, lélekemelőt várt s azért bőkezűen tette le a szorgalmas ifjaknak szánt jutalmakat a főigazgató kezébe. Végül megjött a nagy nap! Nem, — nem egy! — Nagy napok sora volt az ! Dr. Pomarius Sámuel vezette be az ünnepélyes nagy vizsgálatokat, 1668. 1 Lásd: Szabó Károly i. m. II., 307. lap, 1125. sz. a. 2 Lásd: Szabó Károly i. m. 306. lap, 1123. sz. a. 3 Lásd : Szabó Károly i. m. II. k., 314. lap, 1150. sz. a. 4 Lásd: Dr. Pomarius Sámuel f. idézett müvét. Az «Oratio Auspicialis» IV. melléklete. 5 Csak kár, hogy egy ilyen eredeti meghívót még nem sikerült szereznem. Hallottam, hogy volna még valahol Németországban. Collég. Ért. 4
