Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
19 felsorolván a már előbbi két rendeletében foglaltakat s felemlítvén az eperjesieknek szerinte el nem fogadható védekezését és azt, hogy úgylátszik a szükségen felül fényes, nagy épületet akarnak emelni, sőt mint azt neki több megbízható híve elmondotta, jelentette, már olyan tanárokat is hívtak meg, a kik az akadémiákon és egyetemeken előadatni szokott tudományokat lesznek hivatva és képesek tanítani, — a kir. főügyész kérésére még harmadszor is megparancsolja nekik, hogy az Akadémia megkezdett kiépítését hagyják abba és szűnjenek meg a királyi jogokat bitorolni, különben pedig, ha ezt nem tennék, jelen rendelete vételétől számított 15 nap alatt vagy személyesen, vagy képviselőik által jelenjenek meg előtte, számot adni arról: hogyan merészeltek királyi rendeletéi ellen cselekedni? Végül megjegyzi, hogy akár megjelennek, akár nem, ő a törvény értelmében fog velők szemben eljárni. Ezen rendelete kelt Bécsben, 1667. julius 9-én. Ellenjegyezte Szegedy Ferencz váczi püspök és Orbán István.1 Az eperjesi tanács 1667. julius 26-án tárgyalván az ügyet, kimondotta, hogy ámbár már két ízben is felírt a királyhoz, sőt élőszóval is előadatta az ügyet (bizonyosan a később, Caraffa idejében vértanúvá lett Zimmermann Zsigmond által, a ki mint igen kiterjedett kereskedéssel biró s igen gazdag férfiú, üzleti ügyekben gyakran megfordult Bécsben), nemcsak közölni fogja az érdekelt pártfogósággal (rendekkel) a rendeletet, hanem a királylyal szemben köteles tiszteletből és hódolatból a királyt újra és alaposan informálni, kiértesíteni fogja az egész ügyről. Erre azután egy küldöttség által vitette fel Eperjesen, 1667. szeptember 26-án kelt feliratát, «informátióját», mondhatnék emlékiratát. Ebben a tanács elmondván részletesen a már a fentebbi két feleletében foglaltakat s felemlítvén, miszerint ezen legújabb rendeletet, mint kötelessége hozta magával, a felsőmagyarországi rendekkel közölte, azután pedig határozatilag kimondotta, hogy feliratilag válaszol a királynak s erről a püspöki káptalant, melynek útján a rendeletet vette, értesítette és az őket mégis rögtön megidézte a királyi bíróság elé («ad Tabulam Mattis Vestrae SS.-mae Judiciariam»), hogy számot adjanak arról: miért nem engedelmeskednek a kir. parancsnak ? Mire ők újra alaposan és részletesen megbeszélvén a dolgot a felsőmagyarországi evang. rendekkel, újólag abban állapodtak rfieg, hogy feliratilag fordulnak a legkegyelmesebb királyhoz; annak következtében értesítik őt ezennel: «miszerint a királyi főügyész a köznép fecsegésére hallgatván, minden alap nélkül fogta reájok, hogy Akadémiát akarnak építeni («annotatum Fiscum Regium Simplicibus Vulgi rumoribus tam facile cedentem, credentemque, citra ullum fundamentum, nobis prorsus invitis, id affingere ausurum, quasi formalem quampiam Academiam erigere . . . per hocque Jura Mattis Vrae SS.-mae vellicare, aut quidpiam contra Statum Regni attentare satagamus» stb.), holott ők kereken és világosan («rotunde et clare») kijelentették már elébbi felterjesztéseikben, hogy semmi mást, hanem csak a folyton szaporodó ifjúságnak megfelelő, közönséges nagyobb iskolai épületet kívánnak építeni az evang. rendek kegyes adományai által segítve, s ez az országos alaptörvényekkel és az ő kir. rendeletéivel semmiképen sem ' Lásd: a Guth D.-féle eredeti jegyzőkönyvet. 3*
