Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
20 ellenkezik. Annál fogva kérik, hogy tekintettel az ő hűségökre, mindenkor kész, jó szolgálataikra, az ilyen a nagy közönségben czélzatosan elterjesztett alaptalan hírekre ne hallgasson, hanem kegyelmesen fogja pártjokat. Ne engedje meg, hogy őket a békezavarók ferde besúgásai folytán («ad sinisterrimam delationem») szabadságaikban, törvényes eljárásukban valaki háborgassa, zavarja, hanem védje őket és semmisítse meg a főügyész által ellenök kibocsátott idézést. Hűségöket ők készek vérüknek királyukért ontásával is bizonyítani. «Isten éltesse O Felségét virágzó szerencse s örök diadal között!» Ezen emlékirat felküldése után az eperjesiek többé nem zaklattattak. Legalább arra adatunk nincs. Folyt tehát az építés az 1667-ki év nyarán és őszén is nagy serénységgel, buzgalommal, úgy, hogy csak a kőmívesek 300 tallért kaptak hetenkint, míg végül is október első napjaiban befejezéséhez közeledett. Ekkor a felügyelőség meghatározta az ünnepélyes megnyitás napját. 1667. okt. 18-ka volt az. Ezt az évet hordozta a Collegium éjszaki homlokzata két középmezején egészen 1887-ig, midőn az eperjesi nagy tűz folytán (1887. máj. 6.) leégett s teljesen kiépített új Collegium lépett a régi ódon épület helyébe, mint egy csodálatos, tűzben végbement átöltözködés útján. («Illuxit tandem felici sidere dies XVIII. Octob., anni M. DC. LXVI1. Lucae Evangélistáé sacra, qua solennis Collegii huius inauguratio fuit celebranda.» Mondja Wallaszky P. i. m. 243. lapján.) «Felvirradt végre a dicső nap hajnala!» Lukács evangélista napja. 1667. október 18-dikán Eperjes városa és az egész Felső-Magyarország protestantismusa fényes, nagy örömünnepet ült. Mnemosynoteostychon: «FragopoLI eXstrVCto LVX LVCae It festa LyCeo; LVX eVangeLII transit In VngarlaM». A Collegiumot alapító főurak, nemesek, sz. kir. városok vagy személyesen, vagy képviselőikben vannak jelen. Eperjes lakói s a vendégek ünnepi díszben, fényben. A teljesen kiépült Collegium1 impozáns nagyságával, lélekemelőén tűnt fel. Megkezdődött az ünnepély először is a templomban. Hálaadás volt az, hogy Isten megsegítette népét befejezni a nagy művet, de kérés is, hogy óvja, védje! Ekkor azután a díszes óriási nagy közönség bevonult a Collegium nagytermébe. Nagyterem, folyosók s a Collegium udvara mind zsúfolásig tele! Mag. Sartorius = Schneider János a főpap és esperes tartotta a felavató beszédet. Nagy beszéd volt az! Remeke a szónoklási ügyességnek! Majd a pártfogók a jelenlévő rendek nevében bevezeti az új tanárokat hivatalukba és megadja azoknak a tanítási jogot. Utána Pomarius Sámuel doctor, a főigazgató, szólott. És elmondotta később nyomtatásban is megjelent gyönyörű beszédét: «De cura Magistratus Civilis pro scholis», «A városi hatóságoknak teendőiről az iskola körül s annak érdekében». (Ezen beszéde, valamint az egész első, 1667—68-ki collegiumi 1 Lásd idemellékelt eredeti képét!
