Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
19 keresetképes is. A munka gyümölcse sokszor silányabb a kolduskenyérnél s a keresetképes még többször irtózik a munkától. A koldulás e keresetképesek: csavargó koldusok önfentartási ösztönét végleg elnyeli, s a midőn a koldusjövedelem elmaradhatlan meg- szűkülése beáll, a keresetképes munkások erőszakkal belemarkolnak a mások vagyonába, olykor veszélyesen megtámadván a tulajdonos személyét is. A társadalomnak mekkora veszedelme rejlik a nagyon elharapódzott csavargásban, arról képet alkothatunk magunknak a csavargás régi büntetései alapján. Angolországban a csavargót nyilvánosan megkorbácsolták; az első ízben visszaesőnek fülét levágták; a másodízben visszaesőt felakasztották (11. Richárd angol király 1388-iki törvénye). Magyarországon megborotválták a csavargó fejét, így rendelte azt Kálmán király I. könyvének 41. fejezete. A csavargást a koldulás istápolja. Koldulás és a csavargás enyhe büntetése a csavargás malmára hajtják a vizet. Ekként a csavargás virágzásának néz elébe a koldulás ősi szokását nem bolygató ország, milyen mi magyarok vagyunk, mert ezen kor büntetési rendszerei a csavargásra — a mely közveszélyes állapot csak s nem jogsértés — enyhe büntetést mérnek. A csavargás dőlésének első feltétele a csavargó koldulásának eredménytelensége. E czélra azonban nem vezethet az adakozásnak büntetés terhe alatti megtiltása, a mint ezt az alapgondolatot Kálmán király i-ső könyvének 52-ik fejezetéből kiolvashatjuk. Hogyan derítse ki és büntesse meg az állam e tilalom megszegését, ha a corpus delicti: a koldusfalat az adakozó házában lett elfogyasztva; az adakozó pedig kénytelen összejátszani a csavargóval a kiderítés megakadályozása végett. Másrészről az adakozónak még rósz néven sem vehetjük azt, hogy — a koldus jelei alatt nála bekopogtatok közül a csavargót nem ismerhetvén fel — egyiket sem utasítja el, mert így gondolkodik, hogy inkább jusson 99 nem igazi koldusnak koldusfalat, hogysem egy igazi koldus is éhezzék. De a társadalom sem a keresetképtelen szegények, sem a csavargók kéregetéseit s esedezését nem fogja meghallgatni az olyan törvényes intézkedéseket életbe léptető államban, a melyek alkalmasak a közönségben azon tudat felébresztésére, hogy a közönség egyetlen-egy keresetképtelen szegénye a nélkülözhetlen élet- szükségletekben szükséget nem szenved. Ily módon, azzal a czéllal keletkezik a közsegélyezési kötelezettség, hogy a csavargás s koldulás által űzött visszaéléseket 3*
