Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
9 hátránya ellen itt a jótékonyság felett gyakorolt törvényhatósági felügyelet hathatós biztosítékot nyújt (Reitzenstein). De az imént vázolt — a szegény községi illetőségét majdnem sohasem kutató — szegényápoló-szervezetnek rendkívül becses szolgálatai mellett is kénytelenek vagyunk azon aggodalmunknak kifejezést adni, hogy a mint a szegények abnormis s nem is túlságos módon megszaporodnak, a kiadások és bevételek közötti egyensúly azonnal megzavarodhatik, úgy, hogy ezen okon az éhhalál kaszája, habár csak ritka rendet fog vágni, életjelt adand magáról azon idő alatt, a míg a bevételek messze mögötte maradnak a szükségelt kiadásoknak; ezen idő pedig igen hosszúra is nyulhatik, mert az önkéntes, szeszélyes s egyáltalában ki nem kényszeríthető jótékonysági bevételek sokkal lassabban fogják elérni a fokozódó ápolási kiadások színvonalát, mint a milyen tartamú határidőt a legnagyobb földi kényszer: a halál, a kiadások: életszükségletek fedezésére adhat. A német birodalomban, a melynek egyik nagyherczegségében, Mecklenburgban a szegénynek ezelőtt magánjogi keresetet megalapító tartási joga volt az állam ellen; a szegény birodalmi törvényre ugyan nem hivatkozhatik, ha a közsegély szolgáltatására kötelezett közönségtől (Armenverband) segélyt igényel, mert olyan birodalmi törvény nincs, a mely e közönség (Armenverband) és a szegény között jogokat és kötelezettséget létesítene. Igényének egyes-egyedüli alapját a német birodalom kötelékébe tartozó országok törvényei képezik s ezek értelmében a szegénynek minden országban joga van közsegélyt követelni, de.e jogát csakis közigazgatási úton érvényesítheti s a jogán esetleg elkövetett sérelmek orvoslása előtt is csak a közigazgatás útja áll nyitva. A költözködés szabadságáról szóló birodalmi törvény rendelkezéseihez és szelleméhez képest a közsegély esete fenforog, ha egy önálló személy múló vagy tartós munkaképtelenség (avagy munka- képességének korlátozása) miatt önmagát fen nem tarthatja, vagy ha egy családfő ideiglenesen avagy tartósan nem tudja fentartani hozzátartozóit; a közsegélyre tehát legerősebb igénye van a munka- képesség hiányának, míg más oknak (a munkaalkalom hiányának a szegényeknél) csak kivételképen. A szegények ápolásából felmerülő költség-tehernek oroszlán- része a községekre nehezedik. A községek törvényes kötelezettségüknél fogva mindazon szegényekért állanak helyt, kiknek ott van közsegélyre jogosító lakóhelyük (Unterstützungswohnsitz), a meCollég. Ért. 2
