Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
6 kolostorok sajátképen csak azon szegényeket részesíték fentar- tásban, kiket önmaguk neveltek. S még most is tapasztalhatni, hogy a legnagyobb kolostorok székhelyei leggazdagabbak szegényekben, mintha a koldusállapot elidegeníthetlen örökségük volna». (Das englische Armenwesen von Dr. P. F. Aschrott i. 1.) Aligha tévedünk abbeli nézetünkben, hogy a nyugateurópai államokban a koldusszülő jótékonyság: a «balkezed ne bírjon arról tudomással, mit jobb kezed mível» szentirási intelemnek betűszerinti végrehajtása idézte elő a keresztény egyház tehetetlenségét a szegényápolás terén. A mitől a szegényápolás elmélete a legjobban retteg, bekövetkezett: a koldusok éhezése és a nem koldusok hajhászása a koldusfalat után ! Európának viszonyait tartván szem előtt, minthogy lakosainak egy töredéke a Talmudot és Koránt vallja hitéül, a keresztény vallás mellett ezekre is kell, hogy kiterjeszszük figyelmünket. Mind a két valláskönyv, a melyek egyúttal világi törvénykönyvek is voltak, nagy súlyt fektet a szegények gyámolítására, az adakozásra, de a segítségnek úgy a munkaképtelenekre, mint a többiekre is gyakorolt hatásának ellenőrzését épúgy elhanyagolja, mint a keresztény vallás. (Bluntschli Staats-Wörterbuch I. kötet Die Armenpflege 371—374- 1.) A vallás immár említett szövetséges társa a tudomány, kivált a múlt századvégi, szinte őszinte rokonszenvet érez a szegények iránt és igaz barátjuk. A természeti ős-alap és örökös emberi jogok élére állítja az élethez való jogot s azt minden ember részére követeli, nemcsak a munkaképességgel megáldottak, de az annak hiányában szenvedők részére is. A tudomány birodalmának jogbölcseleti vidékén megszokott dolog, hogy fenkölt szellemű bajnokai csekély — leginkább fran- czia írók által képviselt — kivétellel mind az élethez való jog létezése mellett törnek lándzsát, és hogy feltűnést inkább csak azok tudnak kelteni, kik e jogot ridegen kétségbe vonják: Malthus Róbert- nek bizony legkevésbbé sem szolgál dicsőségére azon tantételének gyakori idézése, a melyet munkájának későbbi kiadásában önmaga is enyhített s a mely tan szerint «az az ember, a ki egy már elfoglalt világrészen születik, ha sem családja őt eltartani, sem a társadalom munkáját használni nem tudja, legcsekélyebb joggal sem bir az élelmi szerekből részt követelni s igazán felesleges e földön. A természet nagy asztalánál az ő számára nincs terítve. A természet távozást parancsol neki s nem késik ezen parancsát ő maga végrehajtani».
