Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
3 már saját kora is «politikos» jelzővel; mert az valóban — a pelo- ponnesosi háború eseményeiből szőtt — mélységes politikai mű. Nemcsak a múltat tükrözi vissza híven, elevenen, hanem a jövőre is utal; az emberi társadalom olyan képe akar lenni, mely a múltat s jövőt együttesen tüntesse föl. Az ember természete mindig ugyanaz marad, azért szükségszerűen s mindig egyformán nyilatkozik meg. A törekvések belső rugói: a szenvedélyek egyforma tulajdonai az embernek: a cselekvésekben tehát mindig meg kell ismerszeniök. E szerint ki a múltnak egy-egy jelentősebb részletét jól ismeri, az a jelent is tisztán ítéli meg s a jövőt is pontosan előrelátja. Ebben rejlik a politikai előrelátás titka és művészete. Thukydides műve pedig arra törekszik, hogy ezt lehetőleg mindenkinek megadja. A politika szónak tág fogalmat adott a klasszikus kor. A nyilvános életet a maga összes intézményeiben, rendjében, vállalataiban, czéljában és eszményeiben mind ezzel az egyetlen szóval jelölte. A mit ma közjog és tételes államjog neve alatt értünk, az mind bele volt akkor foglalva. Segítője és kiegészítője volt az ethika, a magánélet alakulásait és viszonyait ölelve magába. lm a két legfőbb fogalom, melyek Thukydides korában az emberi élet összes körülményeit, társadalmi és magánviszonyait összegezték. E szerint mikor a régiek Thukydidest «politikos»-nak nevezik, sokkal általánosabb értelemben veszik a politikus nevet, mint a mennyit ez a mi modern fogalmaink szerint jelent. Másrészt nem pusztán azért nevezik így, mivel a peloponnesosi háborúba bonyolódott népek történetét írta meg; mivel az akkori diplomáciai érintkezéseket és cselszövéseket nyilvánossá tette; mivel a pártok küzdelmeit okaikkal együtt leírta; végre mivel a küzdő hatalmak és személyek politikájának titkos rugóit és rejtett szálait kikutatta: mellékneve a nyilvános élet összes viszonyairól szőtt előadására éppúgy vonatkozik, mint az állami, gazdasági, katonai viszonyokról szóló részletekre. Sőt a magánéletre is kiterjedett. Szóval műve valóban a gyakorlati politika kézi könyvéül készült, s abban külömbözik Aristoteles politikájától, hogy ez filozófiai dedukciókkal, tehát rendszeresen építette meg azt, azaz elméleti szaktudományt írt; Thukydides pedig a hullámzó politikai élet egy valóságos részletét másolta természethíven, a maga tapasztalása szerint. Thukydides tehát történeti, Aristoteles ellenben bölcsészeti politikus. S ezt a külömbséget az magyarázza legjobban, hogy Thukydides fölfogása szerint a valódi történetírás — czéljára nézve — í*
