Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
4 valóságos politikai fegyelmezés. Nyíltan bevallott akarata, hogy a történet különösen az államférfiak, fejedelmek, hadvezérek gyakorlati előiskolája legyen, mivel azokat az örök törvényeket tanítja, melyek szerint az államok s az összes nyilvános viszonyok fejlőd- nek, az emberi cselekvések történnek, melyek sikert vagy sikertelenséget teremnek. így mélyebb is a mai felfogásnál, mely szerint a történet csak a múltnak minden tekintetben tárgyilagos ismerete. Mélyebbé teszi s kiegészíti azzal, hogy az elméleti történetírást gyakorlati szempontokkal és végczéllal látja el. Ennek is megvan a maga valószínű magyarázata. A klasszikus kor történetírói nagyobbrészt maguk is tényleg szerepló' politikusok, államférfiak voltak; a modern történetírók rendesen : a tudomány szakemberei. A mit tehát az antik történetírás esetleg tudományosság és alakiság szempontjából nélkülöz, azt bó'ven kipótolja gyakorlati tartalmával. Ha Thukydides művének gyakorlati jellemét a maga egészében kutatjuk, a mű egyes részei új vonatkozásokat is tárnak föl méhük- ből. Mivel az egész mű főczéljául a gyakorlati hasznot tekintette, ez előleges álláspontja mindenesetre tárgyának megválasztásánál s egész kifejtésénél egyenlő nagy hatással volt reá. Némely okokat különös gonddal tüntetett föl; némely körülményeket szorgos részletességgel mond el; míg más dolgokról inkább csak futólag emlékezik. így tesz például a nagyobb ütközetek leírásánál, mindig arra törekedve, hogy a rendelkezésére álló forrásokból oly pontosan beszélje el történetüket, a mennyire csak lehetséges. Czélja ezekben szemmelláthatólag az, hogy olvasóját korának egész hadtudományáról, szárazföldi és tengeri stratégiájáról gyakorlatilag és lehető pontossággal értesítse. Másrészt éppen ez ütközetek leírásánál sok olyan részletet mellőz, mi a mai felfogás szerint szinte érdekfeszítő, de szerinte a gyakorlati emberre, a görög polgárra és katonára egyaránt fölösleges és haszontalan. így mellőzi az egyes hősök vitézkedését, az ütközet váratlan s érdekes részletekben gazdag fordulatait, ha azok nem hatottak az ütközet eredményére. Ily részleteket pedig bizonynyal fölös számban ismert; de éppen abban külömbözik Herodotostól és Liviustól, hogy az ily részleteknek a történetre s főkép a gyakorlatra való értéktelenségét és jelentéktelenségét fölismerte s azokat mint puszta szórakoztató mellék- körülményeket művéből kizárta. Ellenkezőleg, különös gonddal írta meg a még oly aprólékosnak látszó részeket is, mik a hadtudományra, kora harczmódjára vonatkoznak: mint a küzdőfelek számszerinti arányát, a harcztér
