Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
26 ajka különféle jósigéket hangoztatott, a melyeket mindenki a szerint hallgatott, a mint éppen a kérdés iránt hangolva volt». (II. 21.) A jóslatoknak és jósoknak a politikai életre gyakorolt nagy hatása nem tetszik Thukydidesnek. Azért az athéni népet nem is kárhoztatja, mikor ez a siciliai hadi vállalat szerencsétlen végződése után a jósokon töltötte boszúját, mivelhogy a vállalat iránt jó reményt költöttek benne jóslataikkal. (VIII. i.) Annál élesebben elítéli az athéni sereg fővezérének, Nikiasnak a jóslatban való alaptalan hiszékenységét és bizakodását, a mi t. i. megakadályozta a Siciliából való jókori távozásukat s így tönkrejutásukat okozta. (VII. 50.) Thukydides az emberi történetből minden emberfölöttit száműzni törekedett. Korának vallását s a jóslóhelyeket csak oly értelemben tekinti tényezőknek, a mennyiben azok az embereket — sajátos képzeletük látszólagos teljesedésével — sajátszerű utakra vezérlik; de semmiesetre sem tulajdonított nekik oly hatalmat, melylyel a törvényes utakon haladó események folyását fel nem fogható csodák által megszakítják, vagy módosítják. Erkölcsi világnézete ugyanazon törvényszerűséget fogadja el, mint az, mit a fizikai rendről alkotott. E fizikai rend vizsgálása módjában megegyez Anaxagorassal és kora többi felvilágosodott, igazságra törekvő, tudományos sophistájával. Földrengések, nap- és holdfogyatkozások előtte nem megfoghatatlan csodák, nem haragvó istenek fenyegető jelei, melyek a földi és világtörvény alól ki vannak véve. A 431. évben történt holdfogyatkozás sajátszerű leírásában mondja egész határozottsággal, hogy holdfogyatkozás csak újholdkor lehet. (II. 8.) Megemlíti a 426. évben történt földrengést és vízáradást is, miket szintén természetes okokból magyaráz. (III. 89.) A babona és előítélet oly hatalmas volt ekkoriban Görögországban, hogy a legközönségesebb természeti tüneményeket, például a villámlást és mennydörgést is az isteni hatalom fenyegető kitöréseinek tekintették a megrettent kedélyek. Két helyen említi Thukydides a pánikot, mely erőt vett a seregen, mivel harczközben hirtelen égzengés, zivatar kerekedett s mindkét alkalommal megjegyzi, hogy az a természeti tünemény az akkori év szakához képest nagyon is természetes és közönséges volt. (VI. 70.) Általában véve Thukydides bölcsészeti nézeteit s ezekkel erkölcsi világnézetét nemes józanság, valódi realizmus jellemzi, s e józanságban annyira következetes, hogy néha inkább fatalista és pesszimista lesz inkább, csakhogy a fizikai rend törvényeinek örökös érvényességét meg ne tagadja. Csakugyan ő sem ment az ókor
