Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
22 Nézetei a mint ellenkeztek kora költőinek misztikus ömlengéseivel s a tömeg vallásos fölfogásával, éppúgy szemben állottak kora bölcsészetének elvont, légies rendszerével is. A mily gyakorlatilag fogta föl a történet folyását és indítóokait, úgy gondolkodott az istenekről, a jóslatokról, a természet tüneményeiről s a ható emberi erőkről is. Épp ilyen reális volt politikája, mely utópikus társadalmi viszonyokról és eszményi alkotmányról soha sem ábrándozott. Leginkább e reálizmusa, e gyakorlati czélzatossága miatt oly mélyreható a külömbség közte s Herodotos között. Ez a jámbor, istenfélő regélő mindig csak egy, csodatettekkel hatalmas istenség erejét látja az emberi sors folyásában; vallásos lelke soha sem bukkan rejtelmesre a történelemben, melyről meggyőződése, hogy az istenség akarata és terve szerint alakul folytonosan. Thukydides minden eseményben csak a természetes erők egymásra hatását látja; rá nézve az egész történet ugyanazon oktörvény alatt áll, mely a látható anyagvilágot kormányozza. Felfogása szerint a történelemben érvényesülő erkölcsi világrend ugyanolyan megváltozhatatlan utakon halad, mind a fizikai rend; azt azután, hogy ezek az utak észszerűek-e: item feszegeti. Se azt az úgynevezett legvégsőbb okot, se a legvégsőbb czélt nem gyanítgatja, e helyett határozottan kijelenti, hogy a történelemnek minden eseményét — okában, lényegében és hatásában — természetes úton lehet és kell is magyarázni. Thukydides tehát az volt a történelemben, a mi Sokrates a bölcsészetben. Öt is éppen úgy érte atbeiz- mus vádja, mint Sokratest. Ismeretes, hogy ebben a korban mindenkit, a ki a néphittel szemben, a nélkül, hogy az istenek létezését vagy hatalmát megtagadta volna, önállóbb felfogást mert nyilatkoztatni, az «atheos» vádjával illették. Thukydides pedig a történetben s az emberi életben általában csak a természetes okok és következmények oklánczolatát látta, azért mindenesetre élesen külömbözött a nép előítéletekkel telt naiv hitétől s a nép következetes volt magához, mikor őt is atheosnak hirdette. Hogy azomban művében az istenek létezését és hatalmát megtagadta volna, — mint akkoriban a sophisták divattá tevék — sehol sem lehet rábizonyítani. Valószínű azomban, hogy belső meggyőződése több tekintetben megegyezett a sophistáknak és Anaxagorásnak vallási elveivel, de a népvallás ellen indított felvilágosodás harczába, mint ezt a sophisták tették, ő sohasem avatkozott.* Álláspontját a népvallás* Hornyánszky Gyula dr.: Thukydides és a sophistika.
