Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
ül désének, mint Görögországnak nagygyá tevése második főtényezőjének részletes magyarázata. Csakugyan a tengeri kereskedésben és így a tengeri hatalomban kell Görögország politikai jelentőségének valódi okát keresni. A Kr. előtti ötödik és negyedik században ugyanaz a szerepök volt a görögöknek a világtörténetben, mit előttük a phoeniciaiak játszottak. Thukydides felfogása ma is érvényes, sőt a modern történetírás általánosította a görög őskorra kimondott elveit. A modern történetírás mély meggyőződéssel hirdeti, hogy az emberiség egészben véve nyers barbárságból fejlődött, hogy első ifjúsága durva erőszakban folyt le, mikor még nem létesülhetett nagyobb vállalat. Aztán a közlekedés gyorsabbá és kényelmesebbé válása után kifejlődött a kereskedés s ezzel egyesek érdekei a többség érdekeivé váltak; az erkölcsök szelídültek, a társas szövetkezés általánossá lett, az egyesült erők nagyobb vállalatokba foghattak. Thukydides ugyanezt hirdette; a fejlődés ez elmélete Thukydides lelkében fogamzott meg. Övé a dicsősége. Thukydides egyébként nemcsak az őskort, hanem a korához közelebb eső időket is más színben mutatta be honfitársainak. Jellemző az a rövidsége, szűkszavúsága, melylyel a korában sokat dicsőített perzsa háborúkról emlékezik. Egyszerűen összehasonlítja a peloponnesosi háborúval és csekélyebb jelentőségűnek találja minden tekintetben. (I. 23.) Hogy pedig mennyire újak is voltak kutatásainak eredményei: azt a nép fölfogása, előítéletei ellen és Helianikos előadása ellen irányuló polémiája bizonyítja legjobban. Egyébként a korához közelebb eső idők történetének kutatásában sokkal sikeresebben használhatta bíráló módszerét, mint a hogy — a dolog természete szerint — az előidőket illetőleg használta; az eredmények tehát, miket e korra vonatkozólag talált, pontosak és megbízhatók. Egyúttal az eredményekből látszik meg leginkább, hogy a korabeli eseményekre használt kritikai módszerét az egész történetre alkalmazta s így megmutatta, hogy a múltat éppen úgy lehet és kell kikutatni, miként a jelent; hogy tehát a kutatásnak csak anyaga változhat, de módszere mindig ugyanaz marad. * * * A milyen gyakorlati elveket vallott Thukydides a történet kutatásában, a források használatában s a történet anyagának előadásában; ugyanoly elvek vezették kora eszméinek, világnézetének felfogásában. Mint filozófust is a gyakorlatira törekvés jellemzi.
