Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892

Nem csillogott, mint amaz, de örök időkre szól tartóssága. Rendkívül tanulságos erre czélzó eljárása.

Maga a mély okoskodás, melylyel a görög őskorra való visszatekintést mindjárt az első könyvben megkezdi: a legnagyobb mértékben eredeti. Megvizsgálja azokat az időket, mikor Görögország népe még idestova vándorolt, mikor még nem volt állandó lakhelye. Ezeket a vándorlásokat a műveltség hiányából és a barbárok közt dívó ököljogból magyarázza; bebizonyítja, hogy e vándorlások szükségkép a legtermékenyebb földeket, Thessaliát, Boiotiát érték, míg a szegényebb vidékű Attikát megkímélték, minek az volt a következése, hogy Athen a legtekintélyesebb idegen nemzetségek, családok menedékhelyévé lett s így lakosokban, gazdagságban és műveltségben egyaránt gyarapodott. Ez az egész szellemes magyarázat kétségkívül minden kortársának sajátszerű eljárásnak tűnhetett fel. Azt az eszményi ragyogást, miben koráig a görög őskor tündökölt, egyszerre szétfoszlatta: a héroszok dicsőséges korát az erősebbnek a gyengébb ellen viselt nyers harczok idejéül, a durva erőszak, a vad barbárság korszakául mutatta be. E nézetei kétségkívül ellenszenvet támasztottak úgy kortársaiban, mint azok közvetlen utódaiban. Pedig az a folyamat az igazi, a mit Thukydides ridegen ugyan, de az emberiség fejlődéséhez híven előad. A tömörülés, a nemzeti konszolidáció a görögök között se mehetett végbe másként, mint egyéb nemzeteknél; a faktorok pedig minden népnél ugyanazok.

Thukydides határozottan kimutatja, hogy az ősgörögök minden tekintetben barbárok, sőt a tengerparti lakosok kalózok, a szárazföldiek pedig rablók voltak. Ilyeneknek mutatta be kortársai őseit, földiéi istenített elődeit. Merész állításainak bebizonyításaival sem maradt adós. Csodálatos éleselméjűséggel következtet kora szokásaiból a régiekre, összehasonlítja a görögöket és barbárokat, czáfol- gatja Homert és a régi epikusokat. S így minden megbízható forrás nélkül, a meglevő viszonyokból való következtetéssel oly eredményekhez jut, miket az adott körülmények között igazakul lehet elfogadni. A barbár viszonyokból — mondja fejtegetése folyamán — két ok vezette a görögöket a műveltségre és politikai hatalomra : a pénz és vagyon gyarapodása, a tengeri közlekedőeszközök fejlődése. A pénznek a műveltség fejlődésére gyakorolt hatalmas hatását az ókor történetírói közül egy sem ismerte úgy, mint Thukydides. A nemzetgazdászati faktorok e beható méltatása nála tűnik föl először. Épp ily jellemző mély érzékére és a belső történetről szóló fölfogásának tisztaságára a tengeri közlekedőeszközök fejlő