Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
19 gedhet azzal, hogy Thukydides véleményét egyszerűen elbeszéli. Az összes, régi történetírók között ő a legmegbízhatóbb, leglelkiismeretesebb, annyira, hogy saját kutatásainak se követel föltétien igazságot. Manapság még inkább bizonyos, mint valaha, hogy Thuky- didesnek igaza volt, mikor kijelentette, hogy a görög őstörténet annyira el van ferdítve, annyira mondák ködébe burkolva, hogy róla semmi bizonyosat nem állapíthat meg a történetkutatás. Igaz, a legújabb kritika szintén túlozva, már annyira ment, hogy nemcsak a trójai háború tényét, de magának Homerosnak létezését is tagadja; de mivel csak negativ, tagadó eljárását végig megokolni nem tudja, a késó'bbi jövendő' csak Thukydides mellőzését, alaptalan leszorítását látja benne. Hogy Thukydides Homerosnak személyén is kételkedjék, bármennyi kifogása lehetett is művének történeti hitelessége ellen, talán soha sem jutott eszébe. Egész eljárása, mit az epikusokkal és logographokkal szemben követett, világosan bizonyítja, hogy ha ilynemű kételkedésének legkisebb alapja lehetett volna, nem hogy el nem fojtja, sőt a leghatározottabban kifejezte volna, annyival inkább, mert művének túlzásait, ferdítéseit mindenütt élesen elítéli. Ezt pedig csak úgy tehette, ha előbb alaposan tanulmányozta Homerost; mely kérdés akkor még nem volt annyira összebonyolódva, mint ma, két ezredév után. így az ő határozott álláspontja — Homeros létezését illetőleg —- teljesen megbízható. * * * Thukydides a kora és általában a görög őskor népfelfogását, világnézletét és tudományos törekvéseit illető álláspontja bármily tartózkodónak lássék is a modern kritikával szemben: még sem volt a szó mai értelmében vett konzervatív író. A régi irodalom tartalmi sajátságait és irányát tekintve, igazi bátor reformátor, ki új eszméktől lelkesítve, önmaga-törte utakon haladt. Álláspontja, melyről az előző korok és a maga idejének történetét vizsgálja, egész új és eredeti. A mit kortársai a múlt való történetének tartottak, az neki csak fényes ködbe burkolt mondavilág, melynek tényleges, történeti tartalmát már nem lehet megállapítani. Az ő szelleme porba dönté a ragyogó épületet, melyen a görög nép mesés öndicsőítéssel századokon át munkált szakadatlan. De nem a rombolás volt czélja; a romokon új épületet emelt, melynek alapja igazság, kövei tények, összetartó eleme pontos, fáradhatatlan kutatás volt. 3«
