Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
18 hogy honfitársainak primitiv babonáit és előítéleteit lépten-nyomon eloszlassa, hanem vallásos képzelődésük iránt való tiszteletből inkább a saját, felvilágosodott nézeteit is elhallgatja. Mivel más, úgyis sok mondáról bebizonyította, hogy nem való történetek, s mivel az egész múltra kijelentette, hogy mithikus és hogy a költők meg a logographiisok elferdítették; azért a legetai-1 se tartja szükségesnek egyforma határozottsággal kifejezni. Föltette olvasóiról, hogy műve tendenciájából eléggé ismerik az őskorra vonatkozó meggyőződését, s így nem kívánják, hogy azt minden legkisebb alkalommal ismételje. A trójai háború történetének rövid elbeszélésében egészen Homerost követi. De hogy milyen élesen kiemeli az iránta való bizalmatlanságot, azt általános, de Homerosra, mint historikusra vonatkozó megjegyzései bizonyítják legjobban. A trójai háborúra vonatkozólag használja ugyan Homeros elbeszélését s ez eljárása talán nem is egyezik meg fölfogásával, de az is saját szavaiból bizonyos, hogy a Homeros elbeszélésére támaszkodó okoskodásnak nem tulajdonít valóságot és nem követel történeti hitelességet. Az is természetes, hogy kritikája nem terjed odáig, hogy a trójai háború történeti ténye is kétesnek lássék neki; meggyőződése az, hogy csak el van ferdítve és túlozták az epikusok, de semmiesetre sem ők képzelték el; magja tehát valóságos tény, csak a mesés részleteket toldozta hozzá azok fantáziája. Körülbelül így gondolkodott Minősről és Theseusról is. Róluk is csak olyat ír, mit az adatokból viszonylag legmegbízhatóbbnak s lényegében lehetségesnek talált; a nép által hozzájuk fűzött mondákat azomban jellemzően elhallgatja. De azt is, mit maga okoskodott ki róluk, épp oly tartózkodással közli, mint minden az őskorra vonatkozó egyéb részletet. Minőst és Theseust nem tartja oly mondái alakoknak, mint a kyklopsokat és laistrygonokat; sőt inkább éppúgy, mint a hogy a trójai háború történetében is valóságos, tényleges magot lát, de a mit szerinte későbbi korok epikusai és logographjai történeti valójában is a monda sűrű ködébe burkoltak. Általában Thukydidesnek a görög mondavilággal szemben elfoglalt álláspontja meglehetős tartózkodó. így eshetik meg, hogy több személy és esemény — miket az újabb történeti búvárlat, mint egészen mithikus részleteket, véglegesen törölt a görög őstörténetből — neki még csak elferdítettnek, túlzottnak, de alapjában valónak tűnt föl. Ily nézeteinek tényleges alapját ma már nem lehet bebizonyítani, de meg sem czáfolhatók; az elővigyázó történetvizsgáló pedig a görög őskor történetét illetőleg megelé
