Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892

17

mivel két tenger vize, t. i. a tyrheni és siciliai itt foly össze, -— úgymond — természetesen veszedelmesnek tarthatják.» (IV. 24.)

Egyéb mondákat is fölsorol, még pedig a nélkül, hogy bíráló megjegyzést tenne rájuk. E miatt, többször úgy látszik, mintha ő is osztoznék a nép felfogásában. így említi a phäakokat s azt mondja róluk, hogy ó'k voltak a kerkyraiak híres ó'sei. (I. 25.) Amphilochosról egész komolyan állítja, hogy «az amphilochiabeli Argost Amphilochia több részével együtt az Amphiaraos fia, Amphi- lochos alapította az ambrakiai öböl mellett, a mint a trójai háború befejezése után hazájába visszatérvén, Argosban a helyzetet kielégítőnek nem találta». (II. 68.) Különösen érdekes a Tereusról szóló magyarázata, mire az ösztönzi, hogy annak az odrysok fejedelmével, Teressel való rokonságát megczáfolja: «Ez a Teres, azzal a Tereussal, a ki Athénből Proknét, a Pandion leányát bírta feleségül, semmi rokoni összeköttetésben sem áll s ezek nem is ugyanarról a thrák földről valók. Ez a Tereus Dauliában lakott, azon a földön, a melynek most Phokis a neve s melynek lakosai abban az időben thrakok voltak. Azt a tettet is Ityssel a nők ezen a földön követték el. Ez az oka, hogy sok költő a fülemilét dauliai madárnak nevezi. S inkább is valószínű az, hogy Pandion a leányát ily közeire adta férjhez kölcsönös segítség biztosítása végett, mint oly sok napi járóföldre az odrysok törzse közé.» (II. 29.) Mint történeti személyt említi továbbá még Deukalion fiát, Hellént, ki Phthiotison uralkodott. (I. 3.); Pelopsot, ki rengeteg kincsekkel vándorolt be Görögország déli részébe, s ennek a Peloponnesos nevet adta (I. 9.); Eurystheust, kit Attikában a Heraklidák megöltek (I. 9.); Kekropsot, ki legelőször uralkodott Attikán. (II. 15.) Ilyen hosszabb kitérései még a Minősről (I. 4.), Theseusről (II. 15.) s a trójai háborúról szóló (I. 8.) leírásai.

Az összes mithikus mondákkal szemben Thukydidesnek látszólagos álláspontja az, hogy őket a nép felfogása szerint tényleges történeteknek mondja. De ha meggondoljuk, hogy az őskorra vonatkozó kutatásokat mily megbízhatatlannak tartja, hogy az övéinek sem kíván történeti hitelességet, hogy mily kevéssé hisz az epikusoknak és logographoknak, kik úgyszólván egyedüli híradói az őskor történetének, s hogy végre mily aggodalommal óvakodott igazságra vágyó szelleme mindentől, mit csodásnak, mesésnek tudhatott: akkor világossá lesz magatartása, mely éppen a mithoszokkal szemben elejétől végig kételkedő volt. Egészben véve: Thukydides mérsékelt politikus és történetalkotó, ki nem keresi az alkalmat,

s