Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892

földerítésében nyilvánult hasznossága igazolja. Niebuhr, a római történet ujjáteremtője, e tekintetben méltán hasonlítható Thukydides- hez; csakhogy merészebb, magasabb röptű Thukydidesnél. Ez csak ott segít vele magán, hol a tények tökéletesen hiányzanak, de a meglevők önmagukban még összekapcsolhatók; a fantáziát pedig csak akkor használja, mikor a múlt csekély maradványait összefüggő egészszé kívánta egyesíteni. S mivel jól tudta, hogy nagyon bizonytalan téren mozog, a legnagyobb óvatossággal járt el minden tekintetben. Igazságszeretetét, előrevigyázatát kiválóan jellemzi, hogy e részekben nagyon feltűnően használja a «legetai» és «dókéi moiy> kifejezéseket, miknek éles külömbségével mintegy figyelmezteti az olvasót, hogy ne tartsa biztos és megdönthetetlen tényeknek azokat, mik csak valószínűségek, vagy puszta hagyományok lehetnek.

A tényeket őrző források hiánya kényszerítette arra is, hogy néha-néha epikusokhoz, logographokhoz is forduljon adatokért. Főkép Homerost idézi, csakhogy nem a trójai háború idejének megismerésére, melyet Homer elferdített és túlzott, hanem a Homeros kora megvilágítására. S e kort illetőleg a modern kutatás is Homeros- hoz kénytelen fordulni. Ilyen fajta kutatásának mintája a következő részlet is: «Miután Hellen és fiai Phthiotisban hatalomra jutottak és más államokba segítségnyújtásra meghivattak, akkor kezdett a hellen név egyes népségeknél amaz érintkezés folytán mind jobban lábra kapni; de sokáig nem birt ez egyszersmind az összest is illető elnevezéssé felvergődni. Erre a legvilágosabb bizonyságot szolgáltatja Homeros, a ki bár a trójai háború után jóval későbbi időben élt, nem illeti e névvel az összes lakosságot, de egyebeket sem azokon kívül, a kik az Achilleus vezérlete alatt Phthiotisból valók (Iliad. II. 683.), a mely vidéknek népe csakugyan legelsőbben jutott a hellen névhez, hanem danaoknak, argivoknak, achivoknak nevezgeti őket eposzaiban. így még barbárokról sem tesz említést, mert vélekedésem szerint akkor még semmi közös név nem volt, a mely a helléneket a barbárokkal ellentétben együttesen megjelölte volna.» (I. 3.) Hasonló éleselméjű kombináczióval jut arra a következtetésre, hogy Homeros adatai szerint Agamemnonnak is jókora hajóhadának kellett lennie, melynek segítségével azután kényszeríthette a görögöket, hogy a tőle függő trójai vállalathoz csatlakozzanak (I. 9.), meg hogy a görögök mindjárt, a mint Trója alatt kikötöttek, szükségképen csatát nyertek, mivelhogy «külömben nem erősíthették volna meg táborukat» ... (I. 11.) végre, hogy az