Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
4 addig a vallásos nevelés-oktatás egyik legfontosabb feladata marad a középiskolának. Mint társadalmi, úgy állami életünk a kér. valláson alapul, annak elvei, Krisztus szelleme s a szeretet parancsa képezik vezérelveit : ez okból természetes, hogy a középiskolai tanításnak szellemét is Jézus vallásának kell képeznie. «Szeressed a te uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből és a te felebarátodat, mint tenmagadat» —- képezi Jézus magasztos evangéliumának főtanát; ezt hirdetni, erre serkenteni és ezt saját példájával meg is mutatni, legfőbb feladata az ifjúságot vezető tanárnak. E nélkül lehet ismereteket, tudományt tanítani s a lelki tehetségeket fejleszteni, de nem embereket, keresztyén embereket nevelni a mi társadalmunknak. Egy szóval a nevelés-oktatás köréből a keresztyén vallásos tanítás ki nem maradhat, a mint valóban nem is akadhat igaz pedagógus, a ki ennek helyességét kétségbe vonná. Magát az országos törvényt is ily szellemben hozták meg, a midőn a vallástan tanítását a középiskola minden osztályában elrendelték. De nem is ez, hanem a vallásos oktatás módja képezi tulajdonkép itteni megbeszélésem tárgyát. A magyar törvényhozás szép s dicsérendő liberalizmusa a vallástanítás ügyében részint teljesen szabad kezet adott az egyes egyházfelekezeteknek, hogy belátásuk szerint gondoskodjanak róla, részint pedig meghatározta a heti óraszámot, a melyet a vallás- oktatásra felhasználni lehet; de tovább itt sem ment állami beavatkozásával, úgy, hogy Magyarországon minden egyes felekezet, akár saját, akár az állam, vagy községek által fenntartott középiskolákban, szabadon terjesztheti tanait, a nélkül, hogy az állam a legcsekélyebb ellenőrzést igényelné a maga részére. Pedig az állami életre nem lehet közömbös dolog, hogy honpolgárai mily vallásos irányban neveltetnek, mily eszméket olt be- léjök az iskola s minő hatása lesz azoknak később a társadalmi életre. Midőn más országok szoczialisztikus és anarchikus mozgalmait napról-napra veszélyesebb módon fellépni látjuk, s midőn azt is tapasztaljuk, hogy e mozgalmak tulajdonkép az igaz keresztyén hit elhalványulásából s az erkölcsi világrendnek az anyagiság, kapzsiság s érzékiség által való kiszorításából, egy szóval a társadalmi viszonyok igen nagy fokú korhadtságából erednek: akkor természetesnek fogja találni mindenki azon követelésünket, hogy az állami törvényhozásnak e tekintetből is kötelessége a vallásos ok
