Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
15 huzamosan kell haladnia a vallástan tanításával, hogy egyik a másikat folytonosan kiegészítse. Ezen szoktatás leghelyesebben eszközölhető ifjúsági Istentiszteletek rendezése által, melyeknek vezetője szorosan az ifjúság vallásos érzésére s gondolkozására van tekintettel. Világos, hogy ezen ifjúsági Istentiszteleteknek tartására s vezetésére legilletékesebbek a tanárok, kik különben is szellemi vezérei az ifjúságnak s így legjobban ismerik s ezek között első sorban a vallástanárok, kik betöltött állásuknál fogva leginkább szállhatnak le tanítványaikhoz s lelkűkben azon húrokat pengethetik meg, melyek az ájtatosságot leginkább eszközük. Az ifjúsági Istentiszteletek mellett azonban el kell az ifjúságot vezetni a gyülekezeti Istentiszteletekre, hogy lássa s szokja meg a gyülekezethez való tartozást s közösséget s érezze azon áldást, melyet a közösen végzett Istentisztelet eredményez. Ne feledjük azonban, hogy az Istentiszteletre való szoktatás igen sok esetben kétes eszköz, azzal tehát kényesen kell bánni, nehogy ellenkezőjét eredményezze annak, a mit czélozunk vele. A hivő lélek otthon is imádkozhatik, Istenével ott is társaloghat; ha templomba megyen Istentiszteletre, azért teszi, mert azt hiszi, hogy ott még jobban teheti azt s a közös imádkozásban, az Istentiszteletnek közös végzésében ájtatosabbá lesz, lelkét köny- nyebben öntheti ki s Istenéhez zavartalanabbá emelkedhetik. Vigyázni kell tehát arra, hogy a mit otthon kisebb mértékben maga szerezhet magának, azt az Istentisztelet helye, módja s ünnepélyessége nagyobb mértékben biztosítsa neki. Ne szoktassuk a tanulókat drákói szigorral, hanem erkölcsi presszióval; szép szóval, figyelmeztetéssel s jóakaró intésekkel sokkal többet érünk, mint kegyetlen fellépésekkel ; mindenesetre azonban kinek-kinek egyéniségéhez, jelleméhez kell alkalmazkodni, a mi nem is lehet oly nehéz, hiszen kevés az oly tanulók száma, a kik egyszerű figyelmeztetésre nem követnék azt, a mire taníttattak. Tapintatos vezetés és jóakaró szoktatás mellett belátja a tanuló, hogy vallásosság s templombajárás egymást kiegészítik, az nem szégyen s nem áll ellentétben a tudományos műveltséggel, sőt ahhoz hozzátartozik. Idővel szükségét fogja érezni, hogy az Istentiszteletekre ellátogasson s azokban cselekvőleg részt vegyen s oly szokásává válik, hogy midőn az iskola porát lerázta s kilépett az életbe, akkor is lesz ideje az Úr házába ellátogatni a nél
