Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891

16

kül, hogy pusztán mechanikus szokásává válnék. S ha már egyszer megismerte az imának s a közös Istentiszteletnek becsét s áldásos voltát, önkénytelenül fog vonzódni Istentiszteletek után. •

Protestáns egyházunkban sokszor hangoztatják ezt a panaszt, hogy sem prot. közszellemünk, sem közéletünk nincsen, mert híveink figyelme legfeljebb a templomra s mellette az iskolára terjed ki, azontúl megszűnnek protestánsok lenni. Ezen nélkülözött közszellem s élet elérésére legbiztosabb eszköz a vallásos nevelésoktatásnak czélszerű berendezése, a minek legfőbb kelléke a helyesen tartott ifjúsági s közegyházi Istentiszteleteknek látogatása.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy vallási türelmetlenséget, faj s felekezeti gyülölséget oltsunk a tanuló ifjúság szivébe; hanem azt, hogy jókor tanulja meg szeretni Istenét s felebarátját, legyen az bárminő nemzetiségű s vallású, és a mi vallásos hitévé lett, becsülje meg s ne szégyelje vagy gúnyolja, mert az egyikre épp oly méltatlan, mint a másikra. Saját felekezetét szeretheti mindenki, ragaszkodhatk hozzá mindig a nélkül, hogy másat gyűlölnie s üldöznie kellene! Legkevésbbé pedig illik az a türelmességéről s szabadelvűségéről nevezetes prot. egyház tagjaihoz, kiknek legfőbb hitelve az, hogy az ember hite által igazul meg.

* * *

A mondottakban röviden rámutattam a vallástan tanításának szükségszerűségére s fontosságára és feltüntettem azon hiányokat, melyeknek eltávolítására törekednünk kell, hogy a vallásos nevelésoktatást helyes alapokra fektetve, rendszeresebbé s czélravezetővé tegyük. Nem elég arra törekedni, hogy a vallástant a középiskolákban egy, a tanári karon kívül álló s magát talán kiváltságos szakembernek képzelő katecheta tanítsa, a ki a tanuló ifjúságot alaposan nem ismeri, nem is vezetheti, mert ez által a vallástant a középiskolai tantárgyak köréből kiszakítjuk és semmi szervi összefüggésbe nem hozhatjuk; hanem olyanná kell azt tennünk, hogy az egész középiskolai tanulmányi rendszerrel a legorganikusabb összefüggésben álljon. Az pedig csak úgy érhető el, ha az egész középiskolai nevelés-oktatást a keresztyén vallás szelleme lengi át, ha kér. gondolkozás s kér. erkölcsi fogalmak s tettek uralkodnak benne, a vallástan tanítása, mint különálló tárgy pedig koronája az egésznek. A középiskolai oktatásnak nem lehetnek oly tudományos elvei, melyek az igaz kér. vallásossággal s a protestantizmus szellemével nem egyeznének, ennélfogva az ilyen keresztyén val-