Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
14 arra való folytonos szoktatás, mert a vallásos oktatásnak nem szabad elméletinek lennie, hanem testet kell öltenie s az életben mint vallásos életnek szerepelnie. Ekkép az Istentiszteletben való cselekvő' részvétel s az Istentiszteleteknek szorgalmas látogatása a vallásos nevelésnek legfontosabb kiegészítő része. A mi a szemléltető oktatás általában a tanításra nézve, ugyanaz az Istentiszteletek látogatása s az azokban való részvétel a vallásos nevelés-oktatásra; mert az Isten- tiszteletben megvalósulva kell a tanulónak látnia a függést a Mindenhatótól, a szeretetet a mennyei atya iránt s az imádatot legfőbb jótevőnk, az Isten iránt. Ismeretes egyes felekezeti iskolák azon szokása, hogy tanulóik nemcsak a vasár- és ünnepnapi Istentiszteletekben kötelesek részt venni tanáraiknak vezetése alatt, hanem még hétköznap is, a reggeli tanítás kezdete előtt, el-eljárnak a templomba hálákat adni és segítséget kérni a Mindenhatótól. Másrészről ismerek középiskolákat, melyeknek tanulói nincsenek kötelezve semmiféle Istentisztelet látogatására s a templom idejét oly módon igyekeznek felhasználni, a hogy az sem a pedagógiával, sem az erkölcsiséggel nem egyezik s a vasár- és ünnepnapok megszentelésével legnagyobb ellentétben áll. A mint az első ellen fel lehet hozni, hogy végletekig viszi az Istentiszteleteknek látogatását s ez által sokban külső czeremó- niává teszi, másban ellenszenvet kelt nemcsak az Istentisztelet, hanem azon vallás ellen is, mely reá oly kellemetlen terheket ró; egyáltalán pedig nem szoktat a templombajárásra, hanem attól elidegenít: úgy az utóbbiakról azt kell mondanunk, hogy oly bűnös mulasztást követnek el, a mely több nemzedéket megront s elősegítik a társadalmi rendnek pusztulását s korhadását. Igaz ugyan, hogy az igaz hitnek s tiszta erkölcsi életnek fokát nem lehet a templombajárás gyakoriságával meghatározni, mert sok templomba járó s ájtatoskodó, de a mellett erkölcsileg romlott ember van közöttünk, s igaz, hogy lehet valaki nagyon buzgó keresztyén a nélkül, hogy az Istentiszteleteket látogatná, a templomba járna; de másrészről szinte bizonyos, hogy a templomokat azok nem látogatják, a kik nem érzik annak szükségét s így hiányzik belőlök a vallásosság ezen foka, melyen a templombajárás a léleknek szellemi kenyere. Kétségtelen, hogy a vallástanításnak minden buzdítása s intése hiába való, ha az Istentiszteletek látogatása el van hanyagolva a tanárok s az ifjúság részéről. Az erre való szoktatásnak pár
