Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
9 minek következtében még kevesebb biztosítékkal bir az illető kinevezettek prot. gondolkodását s erkölcsiségét illetőleg. Lehetnek az illető kinevezett tanárok kitűnő pedagógusok, kiváló tudósok s igaz protestánsok, de erről az egyháznak előzetesen tudomása nincsen s így nem csuda, ha természetes érzékenységénél fogva nem viseltetik irántok kellő bizalommal. Ha a prot. egyház berendezhetne egy prot. tanárképzőt s abban óhajtása szerint nevelhetne magának tanárokat, akkor természetesen a vallástan tanításának kérdése is könnyebb s más megoldást nyerhetne; ez azonban ez idő szerint a lehetetlenségek közzé tartozik, miért is a kellő vallástanári szakképzettséget theologiát végzett emberekben keresi s a tanítást vagy lelkészi hivatalt elfoglaló egyénekre, vagy egyenesen erre választott vallástanárokra, hitoktatókra bízza. Ezen intézkedés azonban nem helyes, mert nem éri el a czélt, melynek szolgál. Ha rendes lelkész a vallástanár, annyira el van foglalva saját egyházi ügyeivel s hívei annyira igénybe veszik minden idejét, hogy középiskolai vallástanításra nem is gondolhat, ha lelkészi kötelességeinek lelkiismeretesen akar megfelelni. Rosszabbul áll a vallástan tanításának ügye akkor, ha segédlelkészre van bízva, mert ilyennek legtöbb esetben sem kellő kora, sem tekintélye, sem tapasztalása, hogy a nagy tapasztalást feltételező tanításnak megfeleljen. Ezenkívül a segédlelkész jobb keze lévén főnökének, szintén nem szentelheti magát teljesen a vallástan tanításának. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy úgy a rendes-, mint a segédlelkésznek meghatározott hivatalos órái nincsenek s kötelességét végeznie kell, a mikor hívei igénybe veszik s hogy ennélfogva sokszor vallástani órákat is kénytelenek mulasztani, úgy könnyen belátható, hogy az ily módon való vallástanítás olyan czéltévesztett s káros, hogy az egyháznak nem kellene azt megengednie. Sokkal helyesebbnek látszik a vallástanítás, ha rendes hittanár, u. n. katecheta végzi, mert ennek más elfoglaltsága nincsen s így teljesen hittanári kötelességeinek szentelheti magát. Igaz ugyan, hogy a hittanár pontosan betarthatja óráit, elvégezheti tantárgyát a kiszabott időben s mértékben, ámde tanítása nem lehet sikeres, mert csak tanít, a tanári collegiatusba szorosan nem tartozik s tanítványai a vallástanban könnyen oly tantárgyat tekintenek, melyet még csak tanulni sem kell, mert hisz vallástanból az ő nézetök s a közönséges felfogás szerint bukni nem lehet. A vallástan elő2
