Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
A komikum. r Jelifje : Borúra derű. A Fenséges czímű értekezésemben volt alkalmam kimutatni, hogy az emberek legelső aesthetikai képzetei a fenséges képzetek. Megismerkedtünk azokkal a tényezőkkel, melyek nélkül fenséges képzelet nem keletkezhetik; tudjuk, bogy kor, fejlődés és egyéb viszonyok szerint véghetetlen sorát a fenséges képzeteknek különböztetjük meg. E szerint a fenséges képzetek legalsó fokán mindama félelmetes tünemények állanak, melyek a félelmet előidézik, mint pl. a tomboló természeti erők, melyek dühöngésében szándékos félelem-gerjesztésről még nem lehet szó; de magasabb fokon áll már az a félelmetes, mely az emberi törekvéseknek, tehát a szándéknak a kifolyása, mint: háború, boszú, rablógyilkosság, kegyetlenség és a daemoni vagy kísérteties tünemények. Ezek fölé emelkedik egy hatalom, mely a félelmet nem ismeri, sőt azt megsemmisíti ; és ez az emberi fenséges akarat, a szenvedély, a hősiesség, mely a világ félelmetes hatalmával szemben mint cselekvés és türelem, továbbá mint titáni fenség Prometheus, Don Juan és Faust személyesítésében nyilatkozik. De valamint a hős nem ismeri a félelmet s azt megsemmisíti, ekkép a hős fölé is emelkedik egy hatalom, mely őt is megsemmisíti, és ez a sors fatum, nemezis és tragikus konfliktus alakjában. Ha futólagos pillantást vetünk a fenségesre, azt találjuk, hogy a fenséges a tragikum legmagasabb fokán, t. i a tragikus összeütközésben, vagyis a világítéletben többé felül nem múlható, hogy nálánál fenségesebb képzeletet nem találunk, hogy nincsen tárgy, mely annál fenségesebb lehetne; szóval nincs képzelet, mely az ismét szabaddá vált szendéiét fölé mint fenségesebb képzelet emel1 Ü
