Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
2 kedlietnék. Szemléletünk ismét szabad, a milyen volt, és az aesthe- tikus képzelet más irányt vesz. Kérdés tehát, milyen irányt vesz ? Minthogy a fenséges legmagasabb fokán felül nem emelked- hetik, vagy miután a fenségesnél szemléletünk mindig csak fölfelé volt irányozva, ezentúl csak lefelé fordulhat és a tárgyakat felülről lefelé tekinti képzeletünk, röviden mondva lenézi. Ha a fenséges képzeletben a tárgy részén volt a hatalom és túlsúly, most a szemlélet részén találjuk azt, most az alany kerül felül és gyakorolja hatalmát, túlsúlyát minden fölött, és nincsen semmi sem, mi kivonhatná magát ezen hatalom köréből. Ha a fenségesnél a tárgy úgy viszonylik a szemlélethez, mint a magas az alacsonyhoz, úgy most a szemlélet a tárgyhoz úgy viszonylik, mint a határtalan a végtelen kicsihez. Látjuk tehát, hogy az ellentét megmaradt, de megfordítva; mert most mink vagyunk képzeletünkben a végtelen nagy és fenséges; minden tárgy vagy a külvilág velünk szemben, velünk összehasonlítva végtelen kicsiny és törpe. így képzeletünk hatalmassá, fenségessé lett, melynél fenségesebb, hatalmasabb nem létezik; szóval képzeletünk, szemléletünk szabaddá lett, mert a fenségesnél képzeletünk nem absolute szabad; absolut szabadsággal nem élvezhetjük a tárgyat, mely velünk hatalmát érezteti; csak ha felszabadulunk ezen hatalom nyomásától, élvezhetjük a tárgyakat teljes szabadságunk érzetében. A szabadságnak ezen zavartalan érzete és ezen tökéletes élvezete a tökéletes vidámságot vagy derültséget eredményezi; mert a. világot és a benne levő tárgyakat így felülről, mondjuk: lóhátról, szemlélhetni, velük lóhátról beszélhetni, valóban nagyon kellemes. Azon tudat, hogy nincsen tárgy, mely imponálhatna, szüli a teljes önérzetet; mindenki saját nagyságát, fenségét, hatalmát, túlsúlyát érzi, — és ez jellemvonása a vidámságnak. Az ellentét pedig, melyben a szemlélet általában határozottan vidám: a komikus szemlélet. Csak ebben jut a maga jogához az aesthetikus szemlélet, mely a tárgy részéről teljesen szabad és tökéletes nyilatkozatot, az alany részéről teljes szabadságot, függetlenséget követel. Csak a komikumban éri el szemléletünk, képzeletünk azt a teljes szabadságot, melyet a fenséges elnyomott, mert ott magunk elfogulva, elnyomva voltunk, képzeletünk a tárgy uralma alatt a tárgyban elveszett és magáról mintegy megfeledkezve, a tárgyban a tárgygyal együtt élt.
