Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
21 I. Miután tudjuk, milyen helyet foglal el a rút az aestheti- kában és különösen a komikumban, melynek alkotó része az, térjünk vissza magához a komikumhoz. Láttuk, hogy a komikus képzelet a tárgyak szabad szemlélete felülről. És most azt kérdezzük, melyik a komikum első tárgya? Feleletünk most már könnyű, mert a komikum legelső tárgya nem is lehet más, mint az a tárgy, mely mélyen alattunk áll, vagyis a tárgy a maga teljes idomtalanságában, tehát: a rút. A komikus képzelet ilyen tárgygyal szemben nem fog egyebet tenni, mint a rútat leleplezni, mely el van rejtve. A hol durvább alakban fordul elő, ott könnyen fedezhető fel; de a hol a rút finomabb és szellemibb természetű, ott keresve kell'azt felfedezni. Ennélfogva a komikum első tárgya a rútnak leleplezése, a mi úgy történik, hogy az alaktalanságot vagy rútat a burokból kiemeljük, felszabadítjuk, felismerhetővé teszszük, azaz nagyítjuk. A komikus képzelet tehát a rútat nagyítva terjeszti elénk, mi által a torzkép vagy karikatúra áll elő. A durvaság és érzékiség még durvábbá és érzékibbé tétetik. Ily nagyítás mellett minden fogyatkozás, minden idomtalanság azonnal szembetűnővé és felismerhetővé lesz. Ekkép keletkezik a karikatúra és a nevetséges; azért nem látunk a karikatúrában egyebet. mint a nevetségest. Tehát a karikatúra és a nevetséges karöltve jár egvmással. A karikatúrának, a nevetségessé tételnek legkönnyebb szere a rajz; de beszéd és cselekedet is nyújthat torzképet. Ki ne ismerné az élczlapokból Tisza Kálmán soványságát, Apponyi Albert hosszúságát, Pulszkv orrát? stb. stb. A karikatúra végtelen fokozást enged; nevetségest nem is lehet gondolni karikatúra nélkül, a mely a költő lángelméjét kemény próbára teszi. Egészen téves nézet az, hogy Aristophanes gonoszságból torzképezte Sokratest. Nem tehetett másképen; mert ha nevetségessé akarta tenni, okvetlenül kellett karikatúrát belőle csinálni. Vagy vegyük Don Quichotte-ot. Mily szeretetteljesen foglalkozik Cervantes a maga hősével, és mégis mily nevetségessé tette őt! A külső fogyatkozásoknak, idomtalanságoknak, otrombaságoknak, szóval a karikatúrának szemléltetése drámai alakban bohózattá lesz. A görögöknél ebben mester volt Aristophanes. A bohózat karikatúrájához hasonlók a burleszk, a farsangi alakok; a németeknél az Eulenspigel, az olaszoknál a Pulcinella, a francziáknál az Arlequin, a Pierrot, a Pantalone, a Dottore stb. stb. általáno-
