Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890

készülődök, tervezgetek („ich möchte gern, aber ich kann nicht“); a lusták, kik kétszer dolgoznak, s a fösvények, kik kétszer fizetnek. Ilyen fonák a hivalkodás, az üres gőg, nemesi dölyf, űri finyás- kodás, a paraszt elbizakodás, nagyvárosi álműveltség, vidéki riipők- ség stb. (Greguss). Mily rút a nagyképűsködő álpáthos, mely tu­datlanok előtt meg nem emésztett s meg nem emészthető tudákos- ságot mély tudomány gyanánt hirdet és nem veszi észre a megvetés gűnykaczaját, melyet el m ességének megérdemlett elismeréséül tekint; mily rút a jól fizetett önzetlenség és szívesség, mely minden lépés előtt a honorarium nagyságát meghatározza és e szerint cselekszik egyedül a jó ügy érdekében — felsőbb" meghagyás parancsára. Mindezekben a példákban feltaláljuk a rútat, t. i. a tárgyat a maga korlátoltságában alak, mozgás és különösen szellemi ön- tevékenységre nézve. A rút tehát nem egyéb, mint külső és belső idomtalanság. Es ha eddigi fejtegetésünket gondosan áttekintjük, igen fontos tanulságot vonhatunk el, mely az egyéni élet terén az aesthetikai képzelet számára szól. T. i. nincsen egyén, ki tökéle­tesen szabad volna, hanem mindenki töhbé-kevésbbé függő, lekötött s folytonosan ki van téve a külső befolyásoknak, mindenféle zavar­nak és megháborításnak. Ezen befolyások s folytonos változások el nem maradhatnak, s így minden egyénben feltalálhatjuk akár a testi, akár a szellemi idomtalanságnak, fonákságnak bizonyos fokát; e szerint a rút kisebb-nagyobb mérték szerint minden emberben megvan. Azért határozottan mondhatjuk, hogy a világ­ban semmi sem absolute rút, vagy absolute szép, mert semmi sem absolute szabad, vagy absolute függő. Hasonló nézetet vall Greguss : „A szép és rút fogalma relativ, mert ez az érzékek működésétől függ, ez pedig különböző A tompább érzékűnek még nem rút, sőt szép lehet, a mit a finomabb érzékű már rútnak érez, azaz, a mi őt már bántja. Viszont, a mely árnyalatokban a finomabb annyi szépséget fedez föl, azokban a tunyábbra nézve elenyésznek; nem rútak neki, de közömbösek. A mi itt még szép, ott már rút; a mi ott még szép, itt már semmi.“ A szépnek és rútnak keverékét aesthetikai ellenmondásnak nevezhetjük. Ezeket az aesthetikai ellenmondásokat mindenütt fel­lelhetjük; azonban nem mindenütt egyenlő mértékben. Ez csak attól függ, hogy az ellenmondásokat felfedezzük és figyelembe veszszük-e.

Next

/
Thumbnails
Contents