Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
19 a rájuk erőszakolt szerepükből. Es megfordítva : minél inkább közeledik az ember egyéni élete az állat életéhez, annál tágabb és gazdagabb a rút színtere, annál különfélébbek és változatosabbak annak formái. így a rút lényegét, nyilatkozatát az egyéni elevenségben, szabad önmúködésében, akadálytalan megjelenésében találjuk fel. Mindez az alakban, mozgásban és szellemi működésben rejlik. Ha ezt magán az emberen szemléltetjük, akkor a rútat abban találjuk fel, bogy a szabad önmííködés Mxlak, mozgás és szellemi működés tekintetében akadályoztatik. A mi alakra nézve nem szabad, az idomtalan; a mi mozgásban nem szabad,’ azt otrombának, ügyetlennek, golyhóságnak nevezzük; mi a szellemi élet tekintetében nem szabad, az különösen az alacsony érzéki vágyakban jelenik meg, melyekben a szabadság legnagyobb hiányát, korlátoltságát találjuk. Ilyenek az aljas és rossz szenvedélyek, melyek az embert emberi méltóságából ki- vctkőztetik, minők nevezetesen a fösvénység', iszákosság, torkosság, bujálkodás stb. Ezeket rút szenvedélyeknek, rút lelki állapotoknak nevezzük. A szellemi életben még a gondolkodást, az értelmet, az észt találjuk fel; ezeket akkor tekintjük szabadoknak, mikor a dolgok lényegét tisztán fogják fel, fogalomról-fogalomra továbbhaladnak, mikor következtetésben és eszmék alkotásában semmi sem akadályozza őket. Mindennek az ellentéte a szellemi korlátoltság, az ostobaság. Hozzávehetjük még a kedélyvilág lekötött állapotát, milyen az önérzet vaksága, a hiúság, a gőg, a pöffeszkedés, tolakodás s hasonlók. „Az ember nagyon mulatságos jelenség, mikor magamagának tetszik; s melyik ember ment ettől az oly természetes gyengeségtől ? Czéljainknak, törekvéseinknek milyen szép czímeket adunk, s milyen furcsán veszi ki magát, midőn a hazafias és emberies cselekedeteken megérzik az önzés szaga, midőn az érdem arczán a hiúság kicsinyes vonása tükröződik vissza, a midőn a babér alatt pénzt keresünk, az önfeláldozó buzgalomért zsoldot kapunk, az Isten dicséréseért fizetést húzunk, az igazságszolgáltatásért ajándékot fogadunk el: önmegtartóztatási fogadást teszünk, hogy holtig’ legyen mit ennünk és mit innunk.“ (Bihari f. i. m. 258. 1.) I)e ki győzné a fonákság számtalan nyilatkozásait elszámlálni? „Milyen komikusak a felforgatok, a kik a légynek sem ártanak; a kik a világot akarják reformálni s magok is hibákkal telvék.“ Ugyané jelenség mutatkozik, midőn más szemében meglátjuk a szálkát, magunkéban a gerendát sem. Ilyen fonákok továbbá a merő viszketegből ellenzékeskedők; az örökös