Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
17 mint az igazság a tévedésnek eloszlatása által. Ép úgy az aesthe- tikai képzelet a maga tökéletességében csak a rút legyőzése által keletkezhetik. Tehát a mily értéke van a rossznak az erkölcstanban, a tévedésnek az igazsággal szemben a tudományban, ép oly értéke van a rútnak az aesthetikában. Egy további kérdés az: milyen helye van a rútnak az aesthe- tika rendszerében? E tekintetben igen elágazók az aesthetikusok véleményei. Némelyek külön helyet adnak a rútnak az aesthetikában, mások azt hiszik, hogy a rút nem lehet egyéb, mint más aesthetikai képzeteknek alkotórésze. Aristoteles azt mondja, hogy a nevetséges valaminek a hiánya és egyszersmind valami rút, de olyan, mely fáj dalom nélküli és ártalmatlan. Aristotelesnek ezen véleményéből az a tan fejlődött, melynek legnagyobb képviselője a németeknél Lessing, a ki azt hiszi, hogy a komikum olyan rút, a mely nem ártalmas. Mások azt tartják, hogy a rút vagy ártalmas vagy ártalmatlan, s akkor vagy félelmetes vagy nevetséges, s így vagy a fenségeshez tartozik vagy a komikumhoz. Vischer Theodor azt mondja, hogy a rútnak helye a fenséges és komikum közt van; Weis se azt mondja, hogy a rút sem a fenségeshez, sem a komikumhoz nem tartozik, hanem külön aesthetikai fogalomnak tekintendő; Kostlin azt vallja, hogy az ártalmatlan a komikum főkelléke. Greguss Ágost kitűnő aesthetikusunk Lessing és Köstlin nézetéhez látszik csatlakozni, mert azt mondja: „A fonákság magában foglalja mindazokat a balgaságokat, bolondságokat, tévedéseket, melyekre az embereket gyarlóságuk, kisszerűsé- giik, hiú, önző vágyaik, rövidlátó csalafintaságuk, sőt — a menynyiben vészesekké nem lesznek, hanem ártalmatlanok maradnak — gonoszkodásaik is csábítják. Ha ártalmatlan marad, még a gonoszság is tárgyalható, kivételesen, komikailag.“ Vagy máshol: „Minél kevésbbé ártalmas tehát a fonák, annálinkább érvényesülhet a komikum jelensége; s mint látjuk, erről az oldalról is hozzájutunk eme tételhez: minél ártalmatlanabb valaki, annál inkább válliatik komikussá Elitjük, hogy az ártalmas és nem-ártalmas fogalmai igen lényegeseknek tűnnek fel a komikum meghatározásában. Azonban Fischer Kuno nem fogadja el a fentebbi nézetet, mely szerint csak az ártalmatlan rút lehet a komikum tárgya, mert minden aesthetikai szemlélet követeli az ártalmatlant, minthogy aesthetikai szemléletről egyáltalában szó sem lehet, ha valamely szemlélet közvetkmíil ártalmasán hat. E szerint tehát a szabad szemlélet követem hogy
