Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890

mely nehéz problema megoldásán, mely sokáig nyomta lelkünket s minket mintegy leigázott; és túlesvén a munkán, hajlandóbbak vagyunk enyelegni, tréfálni és élczeskedni, mint azelőtt. Ez a vidámság határozottan abból ered, hogy a homályos tárgy világossá lett.

Az ember első komikus képzete tehát ok veteti énül összeköttetésben áll azzal, hogy valami megvilágíttatik, s ekkor vidámakká leszünk. Ugyanezt tapasztaljuk, ha a gyermeki vidámságot s annak keletkezését vizsgáljuk. Születéskor a gyermek zord világba jön és sír, mint azt Lear király is mondja:

Születésünkkor sírunk, hogy a bolondok

E roppant színpadára feljövünk, (4. felv. VI. szín.)

s csak később lesz vidámmá a gyermek, mert csak későbben ismeri meg világosan a maga környezetét. Első ízben az anya világosítja fel őt, és azért legelőször az anyjára mosolyog. Ekkép ébred fel a gyermekben a komikus képzet. De továbbá azt is lehet tapasztalni, hogy a gyermek vidámsága ugyanabban az arányban növekedik, a mint saját erejének és tehetségének érzete növekedik. Ezt a vidámságot akkor látjuk feltűnő módon nyilatkozni, mikor sok sikertelen kísérlet után végre valahára sikerül a szaladgálás. Azért a gyermeki kedélyben a vidámságot ébreszteni, mívelni akarván, önérzetét ébreszszük, neveljük és tudatára hozzuk, hogy ő saját erejéből is képes valamit tenni E tekintetben is hasonlíthatjuk össze a komikumot a fenségessel. A fenségesnél láttuk, hogy a fenséges tárgy csak akkor érvényesíti ellenállhatatlan erejét, ha igazán és valóban létezik ; ellenben ha nem igaz, beáll az aestlietikai csalódás. A gyermek előtt minden, a mit elbeszélünk, új, mert szemléletének köre igen szűk, korlátolt és szegény. Éppen ezért igen könnyű neki fenséges képzeteket nyújtani. Reá ugyanis minden új elbeszélés a fenséges hatásával bir, és ha az elbeszélt mese vagy történet végén kérdésére, vájjon igaz-e a mese, azt a feleletet kapja, hogy igaz: akkor az előtte fenséges is; de ha az ellenkezőt hallja, akkor az elbeszélés elveszítette számára a fenséges ingerét, hisz olyant ő is tud csinálni, — csalódott. A komikum is követeli a valódiságot; de ha amott a tárgy valódiságát követelte a fenséges képzelet, itt ellenkezőleg a személy részéről az Önérzet valódiságát követeli a komikum. Ha pl. kártyavagy egyéb játéknál a gyermek nyer, önérzete emelkedik; de ha látja, hogy csak azért nyer, mert mi úgy intézzük a játékot, ha