Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
11 észreveszi, liogy csak látszólagosan nyer: úgy a tréfának, vidámságnak, a komikumnak vége van és az ellenkező érzet, a le- hangoltság, a kedvetlenség vesz erőt rajta, mert — csalódott. A gyermek komolyan követeli, hogy ember-számba vegyük őt, hogy komolyan játszunk vele, hogy ő komolyan és igazán nyerhessen. Tehát vidámság és világosság feltételezik egymást. Ezt a vidámságot másképen komédiának is nevezhetjük; komédiázni e szerint annyit jelent, mint szemléltetni, megvilágítani. Ez a komikum nagy titka. — K hős, kit távolról, homályban látok, fenséges; de azonnal komikussá lesz, ha köznapiságában, házi kis hajai között látom. Minden fenséges az által, hogy saját helyéből akár szándékosan, akár akaratlanul és véletlenül elmozdítom s a homályból kiveszem, komikussá lesz. 1. Vegyük a legfenségesebb képzeteket, melyek léteznek, t. i. a vallásos képzeteket és érzelmeket, pl. saját vallásos képzeteinket. Ezek csak addig lesznek fenségesek; míg kézzelfoghatókká nem teszsztik őket, míg érzékeink alá nem esnek. De mihelyest érzékítem, mihelyest láthatókká teszem azokat, azonnal komikusak a nélkül, hogy szándékom volna azokat nevetségessé tenni; maga a tény közvetlenül komikusán hat. Azért tökéletesen helyes, ha a vallásos tárgyak iránti tiszteletet akként őrizzük, hogy azokat nem viszszük fel a színpadra. Máskép gondolkodott a középkor. Ez a maga nyerseségében a vallást és annak tárgyait maga előtt megérzékítve akarta látni; azért a vallásos tárgyakat a misztériumokban dramatizálva mutatták he, melyekben isten, bibliai személyek és szentek szerepelnek. így az istennek mindig kék köntöse volt, mikor a színpadon megjelent, és a képzelet annyira hozzászokott a kék köpenyhez, hogy az istent nem tudták többé kék köpeny nélkül ábrázolni. Ékké]) a fenségest komikussá telték pusztám érzékítés által, a nélkül, hogy rossz szándékból történt volna az, mert a szándék, hogy nevetségessé tegyék a legfenségesebbet, akkor még nem is létezett. Maga a tény, a helyzet hatott komikusán. — Tudjuk, hogy a pásztorok különféle ajándékokat. hoznak az újszülött Megváltónak Betlehembe; mindegyik azt hozza, mije éppen van. Ha ezt az aktust képzeletben, hivő lélekkel magunk előtt látjuk, okvetet- lenííl fenséges szemlélet. De ha e történetet a színpadra viszszük, a részleteknek nagy szerepük jut; az egyik ezt, a másik azt ajándékozza holmijából, a harmadik a bölcsőben fekvő csecsemőnek o*
