Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889

«Hogy adhatnék én tanácsot másnak az említett téren, hol magam is arra szorulok? s ha egyszer szakpályám, majd a gazdaság személyes vezetésének terhei kötnek le, többé nem leend alkalmam arra, hogy magamat e dolgokban pótlólag kiképezzem. Pedig boldogéit atyám megyei bizottsági tag, képviseló'-választó és sok más megtisztelő hivatal viselője volt.» Ez volt a leendő gazdász felelete.

Beláttam, hogy e józan, derék, értelmes gondolkozásé fiataloknak teljesen igazuk van. A jelen középiskolai oktatási rendszer roppant hiánya teljes mértékben táréit föl szemeim előtt.

Ez intézetek képzési körükből teljesen, kihagytak egy oly fontos ágat, melyre az emberi társadalom együttélhetése alapítva van, mely minden embernél, minden viszonynál a legkülönbözőbb alakban merül fel: a jog- és társadalmi tudományok alapvető elemeit.

Ha két ember kerül együve, már a jogi érintkezés beállt; a «honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere» örökigaz eszméi mindenkit köteleznek. Nincs adásvevés, csere, bérlés, kölcsön, házasság, gyámság, meghatalmazás, örökösödés, mely a jogszabályok által rendezve ne volna s azok keretébe ne tartoznék. A politikai szabadság, képviselőválasztás, a parlamentárizmus egész rendszere a polgár-ek politikai művelődésére támaszkodik. A büntető bíró előtt a társadalom által felállított tilalmak s fenyegetések nem ismerésével magát senki sem mentheti. A gazdasági élet nagy kérdései, a világ- gazdaság és verseny küzdelmei, a szocziálizmus eszméinek harcza előbb-utóbb zászló alá szóiénak, színvallásra késztetnek minden művelt, gondolkozó embert. Azért esenkedünk, azért sopánkodunk, hogy az ép statisztikai érzék és érdeklődés mennél mélyebb rétegeket hasson át.

S mégis ezen dolgok kvintesszencziáját kitiltjuk a gimnáziumi s reáliskolai oktatás köréből. Azt hiszsziik, elég, ha majd a jogászok szakszerűleg megismerik , az idetartozókat. De hisz mindezek a társadalmi s állami lét alapeszméi, az emberi érintkezés és boldogulás feltételei, melyek rendelkezése alá a gazdász, az orvos, a tehnikus;- a pap, a művész, a vasúti hivatalnok stb. stb. egyaránt tartozik, nemcsak a jogász.

Nem szélesebb látóköre volna-e saját szakmájában az oly egyénnek, ki a jog- és államélet, a társadalmi szervezet alapfogalmaival ösmerős ? Nem hozzátartozik annak legalább nagyjából való ismerete az általános műveltséghez, amire embertársainkhoz való viszonyunk, családi életünk, polgári szabadságunk s érvényesülésünk bazirozva van? Aki 6—8 évi középiskolai tanúlmány után, elhagyva a magasabb képzés

4