Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889
útját, mint elég intelligens egyén, kilép a gyakorlati életbe s a maga kis körében számot tevő tényezővé válik, nem követelheti-e meg, hogy a trigonometria, Nagy Sándor harczai, a barlangi ember leírása, a kőzettan tanulása, a hittan elvei, a nyelvtanok ezerféle szabályai mellett az állam s társadalom fogalmát, a jogeszmét s a legfontosabb jogszabályok ismeretét is magával hozza? Egy alkotmányos államnak nem kell-e oktatásügye berendezésében arra törekednie, hogy polgárai az iskolában az alkotmányos szabadságok, a polgári jogok és kötelességek ismeretére, a büntetőjog alapelveire is megtaníttassanak? Én azt hiszem, igen. Fölvethetik talán ellene a túlterhelés kifogását, ami mindenesetre alapos volna, ha nem volna oly sok ballasztja a középiskolai oktatásnak, melytől megszabadulva, ez új terhet meg nem éreznék; különben sem lehet szó inasról, csak arról, hogy első sorban a jog-, másodsorban az állami-, illetve társadalmi tudományoknak kvintesszen- cziája taníttassák, annyi, mennyi az általános műveltséghez, a jogi intézmények felfogásához s a netáni további önképzéshez szükséges. E kvintesszenczia tanítása annyi volna, mint írni s olvasni megtanítni az embert: magában is nagy kincs e látszólag csekély ismeret, de tulajdonképi jelentősége abban áll, hogy a tudomány szerzésének előcsarnokát képezi, melyen keresztül juthatunk egyedül a szentek szentébe. Vártam, hogy most, midőn a görög nyelv fölött meghúzzák a halálharangot s egybegyűltek örökségénél osztoztatni a hagyatéki bíróság tagjai: valaki fel fogja vetni az itt általam képviselt, talán legkompetensebb örökös igényeit s érvényt szerez nekik. Érvényt a gimnázium három felső osztályára, sőt érvényt a reáliskolánál is, hol ily megnyíló örökség nem volt. Várakozásomban csalódtam, s e csalódás indított e nehány sor megírására. Ha netán tévedtem, de legalább meggondolás és vita tárgyát fogja képezni az általam fölvetett eszme: még ha legyőzetem is, szívesen veszem. De én hiszem, hogy lesznek, kik szándékomat, törekvésemet átértik és helyeslik. S akik nem, akik a hagyományok s megszokott sablonok vesszőjével készülnek e merész indítványért elporolni, azoknak csak azt mondom: «Üss. de hall nass meg!». 5
