Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889
3 vezetője legyen a népnek. Végűi felhívtam ifjú barátaim figyelmét arra a körülményre is, hogy e szentelt hon előhaladása még sokkal inkább követeli, hogy az anyagiakban legyünk jó példával s jó tanácscsal embertársaink segélyére. A magán- és közgazdaság helyes rendezése, a foglalkozási körök közti összhangzat képezi boldogulásunk alapját s az, hogy átlássuk amaz elemi igazságát a nemzetgazdaságtannak, hogy a tisztességes munka senkire, még a magyar nemesre se szégyen s az a családi czímer aranyosabban, szebben ragyog, egy tisztes iparos vagy kereskedői üzlet czégtáblája gyanánt, mint hivatalkérő, kunyoráló levelek egyetlen ékessége s egyetlen kvalifi- káczionális bizonyítéka. Meggyőződésből, lelkesedéssel beszéltem s teljes hatást vártam beszédemtől. Némi megütközéssel láttam, hogy társaim arczán zavar és szégyen tükröződik vissza. Kérdeztem, mi ennek az oka s végre nagy szégyenkezve vallották meg, hogy ők hallottak ugyan a jogról, az alkotmányról, a polgári és politikai szabadságról, politikai életről, politikai küzdelmekről, nemzetgazdaságról stb. beszélni s egyik-másik dologról természetes eszük s érzékük után, meg abból, amit a hírlapokból meg lehet tudni, van is némi sejtelmük; de azért ez eszmékkel egész középiskolai pályájukon behatóbban meg nem ismerkedtek; ami minden embernek mindennap száján forog, amit minden hírlapban tízszer, húszszor látnak lenyomtatva, ők nem képesek teljesen átérteni s méltányolni. «Tudom, —- mondá a lelkészi pályára készülő, — hogy az elemi iskolában tanítják a polgári jogok és kötelességek rövid kivonatát, a tanítóképző-intézetben az alkotmánytan elemeit; az első az által jutott tudomásomra, mert falum elemi iskolájának vizsgálatán egyszer jelen voltam s szégyenűlve hallgattam, mint tanította meg derék, fiatal tanítónk ez egyszerű gyermekeknek az oly dolgokat, mikről nekem sejtelmem alig volt; az utóbbi körülményt pedig úgy ismertem meg, mert egyik évben egy tanítóképző-intézeti növendékkel laktam együtt. De bizony a gimnázium e tekintetben sokkal kevesebbet adott nekünk, mint azok az alsóbb intézetek a maguk növendékeinek.» «Az én bátyám pedig jogász — folytatá a leendő gyógyszerész — s onnan tudom, hogy van magánjog, váltójog, kereskedelmi jog, közjog, nemzetgazdaságtan, politika és még sokféle más tudomány, miknek az életben hasznát lehet venni s amelyek annyira szükséges dolgok, s amelyeket dióhéjban minden művelt embernek kellene ismernie.» i*
