Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889

ERTEKEZESEK.

\

I.

A jogtudomány a középiskolai oktatáskan.

A múlt nyári szünetben történt. Három, részben rokon, részben ismerős fiatal ember látogatott meg, kik mindannyian a pályaválasztás válaszújához érkeztek, vagyis tulajdonkép már valamennyien eltökélték magukat arra, hogy melyiken induljanak a sok, virággal, tövissel, elbukással és sikerekkel hintett életösvény közűi. Kettő közülök — túlesett az érettségi vizsgálat nehézségein, s az egyik papi, másik gyógyszerészeti pályára szánta magát, mert atyjának, ki már elaggott, törődött ember volt, egy kisebb városban igen jó forgalmú gyógytár volt tulajdonában s a fiú azért végzett nyolcz osztályt, hogy nemes ambiczióját követve, a vegytudorságot megszerezhesse. A harmadik épen a hatodik osztály befejezése után gazdasági intézetbe akart lépni, azt óhajtván, hogy mint jelentékeny vagyon örököse, özvegy anyját mielőbb feloldhassa a gazdálkodással járó ezerféle teher alól.

Mindhárom ifjú derék, komoly törekvésű, rokonszenvre méltó ember volt s szívesen beszélgettem velük, tudakozódtam előhaladásuk eredményéről, vitattam meg egyes fontosabb tudományos vagy napi kérdést s tudakozódtam jövő czéljaik s életirányuk felől.

Bizonyos kritikai szempontok is vezettek e beszélgetéseknél. A középiskolánál én hármas feladat megoldását keresem: az egyik s legfőbb az, hogy felsőbb tanúlmányokra készítsen elő; a másik, hogy az intelligens, iskolázott ember részére azt az általános műveltséget, melyet többé a szakpályán meg nem szerezhet, megadja; végül, hogy ezek mellett, tekintettel arra, hogy a középiskolai ifjak egy jelentékeny része a negyedik, hatodik, vagy nyolczadik osztály bevégzése után gyakorlati pályára lép, bizonyos praktikus irányt is egyesítsen tanrendszerében. S ép ez utóbbi pont az, — melyet sokan figyelmen kívül hagynak, sokan jogosúltnak el nem ismernek, — melynél fogva a középiskolának, legyen az humán-, vagy reáli