Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889
\ természeti kényszerűség alapján jönnek létre s melyek a gyakorlati életben mint az állami s alkotmányi szervezetbe beillesztett közjogi jellegű jogi személyisegek szerepelnek. Ilyenek a község, megye, tartomány s legmagasabb fokozatban az állam. A most említett közjogi társaságok által kitűzött etikai czélok csakis anyagi eszközök segélyével érhetők el, azért községnek, megyének, tartománynak és államnak egyaránt gondoskodni kell szükségleteik pontos megállapításáról, a fedezetükre megkívántaié gazdasági jószágok beszerzéséről, kezeléséről és fölhasználásáról, vagyis más szóval ezek is gazdálkodnak s van Önálló gazdaságuk is, melyek községi, megyei, tartományi s állami háztartás név alatt ismeretesek. A gazdaságok eme fajai, mert központjukat nem egyes ember, nem is az egyének magánjellegű egyesületei, hanem közjogi jellegű jogi személyek képezik, a magángazdaságokkal szemben közgazdaságoknak nevezhetők. De van a közgazdaságnak még egy más, fensőbb alakulata is. Ugyanis valamely, politikailag szervezett nép körében a munka társadalmi szervezése, egyesítése s elkülönítése, vagyis a munkafelosztás s összetétel a legkülönbözőbb foglalkozási köröket hozza létre, mint őstermelést, ipart, kereskedést, közlekedést, szellemi foglalkozásokat stb. stb. S ezek is tovább kisebb körökre s egyéni gazdaságokra különülnek az emberi életczélok s módok eltérő volta szerint. Nincs tehát az államban oly privátgazdaság, mely teljesen egyforma volna egy másikkal, de egyszersmind a különböző jellegű s foglalkozású gazdaságok a legszorosabban vannak egymásra utalva, közöttük folytonos kölcsönhatás és az érdekek látszólagos ellenséges volta daczára érdekugyanazonosság létezik. De így van ez nem csupán a magángazdaságokkal, hanem a magán- gazdaságok és a kényszerűség eszméjén alapuló közgazdaságok közt is hasonló kapcsolat, érdekazonosság és szerves összeköttetés létezik. A magán egyének társas természetüknél-, erőik gyöngesége- s czéljaik végtelen voltánál fogva a művelődés, gazdasági előhaladás és fizikai fejlődés feladványait megközelítni sem bírják községi s állami lét nélkül, melynek viszont megfelelő közbeeső intézmények, hatóságok felállítását követelik. «Anthrópos zóonpolitikon» — mondá már Aristoteles. Viszont a község, megye, állam az egyes polgárokból áll, ereje azok ereje s eszközeiket is a polgárok által s az ő gazdaságaikból szerzik be. «Pauvre paysan pauvre royaume.» Ha szegény a nép, szegény az állam, s ha az állam roszúl gazdálkodik, a nép sem boldogúlhat. 8
