Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1889
Minthogy a magyar, és pedig hozzá magyaros műnyelv kifejlesztése és megszilárdítása általános nemzeti érdek, melynél épen a tanuló ifjúság buzgalmára s érdeklődésére számíthat az eszmék harczosa, s mert ép a nemzetgazdaság tudománya a modern idők legfontosabbika: ez okok folytán, minden ellenkező erősség daczára is idefordultam a kérdésre vonatkozó nézetem kifejtésével, melynél fö törekvésem az egyszerűség és világosság leend, hogy ne csak a joghallgató ifjúság, de a többi intézet érett növendékei is megérthessék e szakszerűnek látszó, azonban minden művelt embert érdeklő tárgyat, mert szinte szégyenlem, hogy még csak odáig se jutottunk, hogy e tudománynak magyar nevét határozottan megállapítsuk. Ha a gazdasági élet különböző megnyilatkozási fokainak és formáinak elnevezését pontosan, szabatosan akarjuk megállapítani, okvetlenül szükséges egy nagyon elemi, de igen fontos fogalomból, mint alapból kiindulni, t. i. a gazdálkodás és gazdaság fogalmából. Mondhatni minden idevágó tankönyvben föltalálhatni, hogy a gazdálkodás az ember amaz öntudatos és tervszerű tevékenysége, melynek czélja az önfentartáis eszközeit képező gazdasági javak termelése, eltartása, forgatása, fogyasztása és számszerű rendben tartása. A gazdasági tevékenység megvalósítására minden gazdálkodó alanynak bizonyos vagyonelemek és erők állnak rendelkezésére, mint eszközök, melyeket együttvéve gazdaságnak nevezünk. Minden egyes gazdaság egy-egy organizmust képez, melynek központja, éltető eleme a gazdaság alanya, az egyéni, vagy a társaságba lépett s jogi személyiséggé egyesült ember. S minthogy az ember életczéljai, köztük a gazdasági feladatok is vagy az egyén, vagy ezek szabad akaraton nyugvó egyesületei, vagy az akaratszabadság kizárása mellett, természeti szükségesség alapján kényszerűleg létrejött közösségek (község, megye, állam) által valósulnak meg: tehát a gazdasági organizmusoknak-is három faját kell megkülönböztetnünk. Először is gazdálkodnak a magán egyének s azok szabad egyesületei, s ezek gazdaságát magángazdaságnak nevezzük, azon tudománykört, mely e tevékenység elveit s szabályait adja elő, magán- gazdaságtannak hívjuk s a dolog természete szerint több önállósúlt részből áll. Az emberi czélok azonban csupán az egyesek, vagy azok magánjellegű társulatai által el nem érhetők s azért bizonyos közösségekre van szükség, melyek nem a szabad akarat-elhatározás, hanem a ■
