Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888
16 szerepet is, mert nők — a mint fentebb említettem — az antik színpadon nem léptek fel. Végre megérkezett a várva várt nap. A színház mindkét bejárata mellett csak úgy tolong a sokaság, athéneiek és idegenek egyaránt. Fiatal gavallérok megkoszorúzva, kezökbén virágcsokorral, írúk, művészek, államférfiak mind pompás chitonokban és himationokban, philosophnsok egyszerű köpenyükben. Nőket és gyermekeket is lehet látni, bár aránylag nem nagy számmal. A színház-bérlőnek mindkét bejáratnál elhelyezett ellenőrei alig győzik szedni a sok jegyet, melyek feliratokkal ellátott kerek ólomlemezek voltak. Bejutván mindenki, különösen a szegényebbek nyakra-főre felfelé sietnek, hogy mentői jobb helyet kapjanak. Papok, állami tisztviselők, a ßovh] tagjai, versenybírák az első sorban foglalnak helyet; a közönségesebb emberek feljebb, még feljebb a nők. A déli ég kék sátra alatt amphitheatralis csoportokban ülő sokaság kék, piros, sárga s más színű öltönyeiben és köpenyeiben valóban festői látványt nyújt. A gondűző Bacchus szobrát hozzák az isten főpapjának vezetése alatt és az orchestra közepén helyezik el. A hírnök végre megfújja a trombitát, jeléül annak, hogy az előadás kezdetét veszi. A legkisebb nesz is elhallgat. Balról a nézőtől két alak lép a színpadra. Egy öreg, vak, tehetetlen aggastyán, sötét színű szegényes ruhában, kószált ősz fürtökkel és egy nő, a ki vezeti. Oedipos, a legszerencsétlenebb emberek egyike áll előttünk. Király volt valaha Thebae városában, ki tudtán kívül atyját megölte és anyjával egybekelt. A véletlen, a borzasztó esetet napfényre hozta. Akkor kínos fájdalmában szemét kiszúrta. De ez még nem elég. Midőn az idő bánatát lassanként már enyhítette, száműzetésbe ment. Azóta a világtalan, egykor oly büszke Oedipos leánya Antigone által vezetetve, koldus módra bolyong idegen országokban. Mint bújdosó lép a színpadra s e szavakkal fordul leányához: Téxvov rv<plov yépovroq stb. Csiki Gergely fordításában: Világtalan, atyádnak mondd, Antigone, Minő tájékra, mily városba érkezénk ? Ki az, ki a tévelygő Oedipus felé Fukar jótétemény nyel nyújtja ma kezét? Hiszen kevés az, a mit kér, de kevesebb
