Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888

17

Ennél, a mit nyer. Ám elég ez is nekem;

Mert. megtaníta tűrni a sok szenvedés A hosszú élet s végre bátor érzetem,

0 gyermekem, ha pihenő helyet találsz Bár szenteletlen föld vagy szent liget legyen,

Álljunk meg és ültess le, hogy megtudjuk ott,

Hová jutánk. Mert idegen létünkre a Polgároktól kell megtanulnunk, mit tegyünk,

Mire Antigone felel:

„A messzeségben városőrző tornyokat Látok feltűnni, Oedipus, szegény atyám!

De ez, hol most vagyunk, szent hely, dúsan tenyész Borostyán, szőlő és olajfa; fulemilék Bájos danája zeng a cserje lombja közt.

Pihentesd itt e durva szirten tagjaid;

Hosszú az út mit aggastyánul megtevői.“

Oedipus leül. Jobbról a vidék egy lakója Cßvog) közeledik feléjük. Tőle megtudják, hogy Kolonosban vannak, Athéné közelében, hol Theseus király uralkodik. „De menjetek innen — szól megdöbbenve az ember — mert a félelmes Eumenidák ligetében vagytok, hová idegennek nem szabad lábát betenni, s melynek szentélye mellett a papok csendesen és elfordított szemekkel haladnak el.“ Oedipus azonban nem akar mozdulni, mert az Eumenidák neve hallatára jól tudja, hogy a jóslat értelmében itt fog meghalni s megszabadulni a földi bajoktól. Erre a kolonosi ember elhagyja a színt és e borzasztó esetet a vidék lakóinak siet tudtára adni. Oedipus és Antigone forró imát intéznek az Eumenidákhoz, de csakhamar közeledni látván az odaliítt embereket, a ligetbe rejtőznek.

De micsoda alakok azok, kik a színház jobb oldalán levő bejárat felől gyors léptekkel jönnek és az orchestrán keresztül az előszínpadivá felsietnek? Ez a chorus. A darab összefüggéséből látjuk, hogy a költő a kar fellépését indokolni tartozik. Es ép úgy a darab folyamában is, -— mert a kar mint amolyan eszményi közönség- csak a végén szokott távozni — minden felszólalásának tervszerűnek, a darab belső organismusával összefüggőnek kell lenni, ügy hogy intéseivel, elmélkedéseivel, általában lyrai ömlengéseivel a dráma hatását emelni segítse. A karban 15 személyt látunk. Koszorút viselnek és a bacchusi ünnepi díszt, pompás tarka alsó öltönyt s bíborszínű felső ruhát. Az elő színpadra érvén, recitativ módon énekelve a vakmerő idegent keresik. Végre Oedi-