Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887

ki értelmére pogánynak, szívére kereszténynek mondotta magát, elfogadja ennélfogva Kant értelembírálatát és pedig a transcenden- tális aesthetika idealistikus eredményével szemben kiemeli a tér- és időnek objektív realitását s a transcedentális dialectikának ama negativ eredményével szemben, a mely szerint csak a véges ismerhető meg, az isteninek és végetlennek közvetlen kedélyi megismerését, a melyre az értelem soha sem juthat el. Jacobi bírálatellenes idealistikus rendszere bölcs gondolkodásának végső ered- ményeként spinozismusra vezet, s általában a megismerő emberi szellemnek normális viszonyát ép oly kevéssé tudta felfogni és megvilágítani, mint Kant.1

2. A hitbölcsészetnek eme oppositiója mellett Kant bölcsészeié a legnagyobb elterjedésnek örvendett s egyik egyetemről a másikra tartotta diadalmenetét. A legkülönfélébb módon alkalmazták és módosították, vagy pedig áj rendszereknek kiinduló pontjául szolgált. Es méltán, a mennyiben Kant kritikája a hagyományos bölcsészetet mélyebbé és bensőbbé tette, azt tovább fejlesztette, az emberi ész autonómiájáról szóló nézete tekintetében a korszellemmel is találkozott, sőt annak az erkölcsi törvény hatalmán egyszersmind mélyebb alapot, támpontot is adott. Kant bölcsészete alapján lett Humboldt V. a nvelvbölcsészetnek megteremtője és Schiller a költő „az ember aesthetikai neveléséről“ ez. művében a szépészet- tan elveinek fejlesztője, a mennyiben Kant „ítélő tehetsége“ üdvös positiv gondolatokkal szolgált. Schiller Kantnak ethikai és aesthetikai alaptanait annyiban is fejlesztette, a mennyiben a természet és szellem, a valóság és eszmény ellentétének az erkölcsiség és művészetben lehető kiegyenlítését ismerte el.1 2 Krug3 a kriticismus- musnak az előző dogmatismussal való kombinátióján fáradozott, inig Fries4 (1773—1848.) a „Neue Kritik der Vernunft“ (1807) szerzője Kant transc. vizsgálódását empirikus anthropologiai vizsgálódássá átváltoztatván, ez alapon Kant és Jacobi alapgondolatainak kiegyenlítésére, illetőleg Kant kritieismusának kiegészítésére töre1 Az egész §-hoz Rosenkranz Kant műveinek 12 kötetét; Erdmann »Gesell, der neuren Philosophie« III. 1. Lipcse, 1848.; Fischer K. »Akad. Reden» Stuttg., 1862.; Fortlage >6 philos. Vorträge« Jena, 1872.; Fischer K. Geschichte der neueren Phil.« 5 köt.

2. kiad. München, 1884.

3 Fischer K. »Schiller als Philosoph« 1858.

3 Magyar követői Pécset József és Márton István tanárok voltak.

4 Rendszerének követője a theologiában de Wette, nálunk pedig Vandrdk A. számos

bölcs, compendiumaiban. V. ö. .Henke »I. Fr. P'ries, aus seinem handschriftl. Nachlass dargestellt« Leipzig, 1867. ,.Fa7js?i