Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
18 kedett. Fries szerint is az ismerő képesség megvizsgálása a bölcsészet sajátképi feladata, azonban kétféleképen vélte Kant i. v. vizsgálódásait kiegészíthetni: Mindenekelőtt úgy találja, hogy a Kant által a tapasztalás lehető megismerése czéljából felállított apriori synthesisek maguk is csak a tapasztalás által ismerhetők meg, a miért is Kant kritikájának empirikus psychologiai, vagy anthropologiai alapot ád, hogy így az izolált észt közelebbi vonatkozásba hozhassa az érzékiséggel. Továbbá a jelenségnek a lényeggel való egyesítésére törekedett, hogy ily módon saját lényegünk örökké valóságának, az emberi akarat szabadságának s az istenléteiének bizonyosságát mutassa ki, mi czélból Jakobinak hit- elméletéliez fordul segítségül. így alapít meg Fries a jelenség világára nézve egy tudást, a jelenség lényegére nézve egy hitet s a jelenségnek a lényeggel való egyesítése és utóbbinak megismerése czéljából egy közvetítő sejtelmet. Fries psychologismusának új alakja az angolok empir. psychologiai vizsgálódásai által befolyásolt Beneke rendszere. Kant követői és védői között jelentékenyek még Schultz J, az észkritika első értelmezője; Schütz, a jénai „Alig. Literaturzeitung“, Kant bölcsészete legtekintélyesebb orgánumának megalapítója, a bölcsészettörténet terén Tennemaur és Buhle, főleg pedig Reinhold K. (1758—1823.), a ki levelei által Kant bölcsészetéről terjesztette a kritícismust, mint jénai tanár a jénai egyetemet a Kant bölcsészetével foglalkozó tanulmánynak központjává tette s Kant elméletének új alapot adott, a midőn az érzékiség s az értelem egységére törekedett az általa kifejtett előterjesztő képességben („ Vorstellungsvermogen“)1. ügy ő. mint Beck2 (1761—1842.), ki hasonlóan a „Ding an sich“ elhagyásával a Kant-féle észkritika hiányait törekedett kiegyeztetni, Fichte bölcsé- szetének útját egyengette, mely Kant részleges kritikáinak egységes rendszeres alapot adott. Fichte rendszere mellett, mely Kant kriti- cismusát egyenes irányben tovább fejlesztette, mellékágon Schopenhauer és Herbart sok tekintetben ellentétes bölcsészete is Kant rendszeréből fejlődött ki. Leginkább érezte Kant alapgondolatainak hatását és befolyását a többi tudományágak mellett a theologia3 névszerint a rationalisták örömmel üdvözölték a hittannak az erkölcstanra való visszavezetését s a positiv vallásnak a láthatatlan egy1 »Versuch einer neuen Theorie des menschl. Vorstellungsvermögens«, 1789. Magyar követője furgstaller bölcs, műveiben. 2 Főműve: »Einzig möglicher Standpunkt, aus welchem die krit. Philosophie beurthellt werden muss«. 8 Gass »Kant’s Einfluss auf die Theologie«, i. m. III. 31—37. §.
