Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887

politika között. Mindenesetre az észjognak feladata a biztosított béke állapotnak megteremtésére utalni, mely az ő rendszere értelmében a természeti szükségességnek és szabadságnak teljes kiegyenlítését jelentené, úgy hogy az örök békében a tiszta ész teljesen sükularizálva tűnik fel. Kant jog- és államtanának, mely nála az erkölcsi személyiség alapján épült fel, egyik nagy hibája annak abstract formalismusában, s a jogelvnek pusztán korlátozó negatív jellegében áll, mig egyik főigazsága abban tiinil föl, hogy a külső jogi és politikai szabadság a belső erkölcsi szabadság mint annak legbensőbb forrása nélkül nem állhat fönn.

VII. Kant ellenei, követői és tanainak fejlesztői.

1. Kant bölcsészetének következménye s mégis egyszersmind annak ellentéte Jacobi1 liitbölcsészete. Született 1743. Düsseldorfban, 1807—13-ig a müncheni tudom, akadémia elnöke, meghalt Mii nchenben 1819-ben. Bölcsészetében a német felvilágosodás által feltételezett geniális kedélyi irány nyer kifejezést, s ha már Haman (1730—1788) főleg pedig Herder1 2 (1744—1803) a történetbölcsész s a természetnek aesthetikai és teleológiai szemlélője ez állásponton Kantnak subjektivistikus rationálismusát megtámadta, úgy Jacobi sokoldalú fogékonysággal és kritikai belátással ugyan, de minden rendszerezésre való törekvés nélkül ezen ellentétet egy meglehetősen hézagos, felületes és aplioristikus bölcsészeti világnézetté fejlesztette ki. Mindenekelőtt kiemeli, hogy az érzékfölöttinek közvetlen, azaz nem a gondolkodás hosszas processusa által fejlesztett s nem is az erkölcsi törvényből folyó bizonyossága analog az érzéki dolgok léteiének bizonyosságával, mely bizonyosságot a theologia és Hume értelmében Aú-nek nevezi, mely alatt azonban nem a bölcsészetileg kijelentett igazságnak, sem pedig a kijelentőnek a kedélyben és szellemben való elfogadását, hanem egyesegyedűl ama közvetlen tudást érti, a melyet alkalmilag szemléletnek, kedélynek, sejtelemnek, érzésnek és érzéknek („Empfindung, Sinn“) is nevez. Később az érzékfölötti ség közvetlen tudásának eme képességét ész-nek nevezte, a melynek ellentéte az érzékiség mint más ismeretforrás; mig a kettőnek közvetítője a bizonyításon alapuló értelem. Jacobi,

1 Zirngiebel »Jacobi’s Leben, Dichten und Denken«, 1867. Iratai 6 kötetben jelentek meg Lipcsében 1812—1825. a 2. 3. és 4-ik kötet philos. iratait tartalmazza.

2 Haym »Herder nach seinem Leben und seinen Werken« 2 Bde, Berlin 1877- 1885; Melzer »Herder als Geschichtsphil.« Neisse, 1872. Történetbölcs, főműve: »Ideen zur Gesch. der Phil, der Menschheit.«