Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
11 getni, hogy a körülményeknél fogva máskép lehetetlen. Am legyen, meg nem engedve fölteszem; de ha máskép lehetetlen, akkor még roszalni sem szabad azt, hogy az el. iskolai tanitás a tankönyvek követésével methodikai hibákba esik ! Egy másik elemi tankönyv az írásbeli fogalmazásokra ád utasítást nép-, ipar- es vasárnapi iskolák tanulóinak. Hézagpótló munka. A tárgyalást nyolcz soros vázlatos beosztással kezdi. Az 1. §. a levél tartalmáról szól, következőleg kezdve: „A levelek tartalma különböző“ (még egyféle sem volt!) ..Vannak kérdő, tudósító, köszöntő, köszönő, vigasztaló, intő, mentegető, kereskedelmi, kérő stb. levelek.“ Ugyan hogy képzeli e sokféleséget a kis tanuló az egyesek ismerete nélkül; ha pedig ismertetjük, akkor fölösleges az előző osztályozás. A harmadik kis nyelvtan, középiskolák számára. „Bevezetés. Nyelv. 1. §. A nyelv a beszédben előforduló szók összesége, melyekkel gondolatainkat s érzelmeinket kifejezzük“ stb. 4. §. „A nyelvtan (grammatika) azon szabályok rendszeres (?!) foglalatja (?!), melyek szerint a szókat alkotjuk (?!) talán úgy mint Isten az embert alkotta? egymáshoz viszonyítjuk (?!) és mond'tokká alakítjuk.“ Ezután jön a nyelvtan felosztása. 6. §. „A hangtan vizsgálja: miféle hangok vannak a nyelvben“ (csúnyák is; előbb a nyelv csak „szók összesége“ volt stb.) Ismét csak szemléltetés hiánya és deductió! Egy elemi népiskolai földrajz legelői a térképet ismerteti e kiindulással :„A rajz olyan kép, mely a tárgyakat úgy mutatja, amint azokat valóban látni.“ Tehát legelső a meghatározás, annak meghatározása, ami még bemutatva, előkészítve nem volt. Ha a kép tárgyat mutat be, először a tárgyból s ennek rajzából kell valamit ismertetni, különösen a földrajzra vonatkozólag. Különben e könyvnek folytatása is túlnyomón vakmerő meghatározásokból áll. Magoltató. Követése valóságos kín. Az ötödik népiskolai történet. Csak e két nagy hangzású fogalmazást veszem ki a sok közül (amire az el. tanitók is nagyon hajlandók): „Mig e nemzet kebelében bátorságot lobogtatott (!) s a fáradságtól meg nem rettent, dicsősége növekedett; de amint szíve főkép csak élvek, mulatságok felé hajolt (!), elpuhult (!) s dicsőségének ideje lejárt.“ „Európa népei közt a görög nemzet az, mely legelőször lett világhírűvé s régi dicsőségének fénye, míg a világ fenmarad, soha sem alszik ki.“ Nem akarom ez idézetekkel szemben a kis tanuló lelkét, tapasztalatát, képzelmét szerepre szólítani, — de még a tanító magyarázati fáradozását sem. Siralmas és talán komikus is mindkét szerep. Bizony üdvös és kívánatos ily fogalmazások kihagyása az el. népiskolai tankönyvekből. Egy népiskolai alkotmánytan legeiül az államot, államszerkezetet, alkotmányt, államtestet, államalkotó elemeket, államformát határozza meg (de- finitiók). Erre a magyar állam alaptörvényeit, felosztását, alkotó elemeit sth. sorolja el. Azután kívánatosán elmélkedik a törvényhozásról, kormányzásról, igazságszolgáltatásról és a közös ügyekről, — mindegyiket általánosságokkal“ kezdvén. Második rész a magyar állampolgár jogairól s kötelességeiről szól. Tehát egészben véve e könyv ismét deductiv és épen nem szemlélhető- Megfordítva jó lehetne. 2*
