Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
12 Egyik, különben ügyesen szerkesztett számtan igy kezdi számolási értekezését: „Egynevűnek neveztetik azon nevezett szám, mely egyetlenegy nevezetű egységeket foglal magában; ellenben4* stb. Másik következőleg csinálja a bevezetést: Minden önálló tárgy vagy fogalom, egység (!) p. o. forint, kilogram, év; egységek. Tetszőleges sokaságú egységet számnak nevezünk“ stb. Miveletet, természetesen a régies schema szerint négyet vesz fel s az összeadást általánossággal nyitja meg: „Ha két vagy több számnak egységeit összeszámláljuk, oly számot nyerünk, melyben egymagában annyi egység van mint az adott számokban együttvéve “ Mind igaz ez, de a tanuló és tanító kedvéért jobb módszerbe foglalandó. — A számtani példatárak némelyike a számolási szabályoknak kivonatát adja elül s azután a példákat. Ezek a szabályok teljesen értéktelenek, ha belátást keltő tárgyalással elő nem készíttettek; ha pedig előkészíttettek, akkor a példatár élén veszedelmesek is, mivel a példák épen a szabályok elvonására, megerősítésére, tudásuk kipuhatolására valók. Egy népiskolai természetrajz bevezetése a természetrajz és termények „fogalmát“ adja meddő meghatározásokkal. Tárgyalásának első pontja: „Az állatország fogalma és felosztása-; 2-ik pontja: Az emlősök fogalma és felosztása“ (először, másodszor stb.) Egy másik terményrajz hasonló tanmódot követ. Mint tudom, a tanítás a tanuló belátására és öntevékenységére támaszkodjék. Ugyan mit fog belátni és osztályozni a kis tanuló tantárgya kezdetén, és mit fog a tanítói meghatározásból s osztályozásból tanulni, mikor az alapvető adatok hiányzanak?! Tudom, mit: legjobb esetben szókat hallani s emlézni szajkó módon. Egy elemi népiskolai természettan így kezdi: „Az anyagi testek (t. i- nem szellemi testek?!) folytonosan változásoknak vannak alávetve (egyetlen egy példával sem volt kimutatva!) Csak ezután hoz fel egy-két példát. Folytatólag a physikai és chemiai tünemény különbözőségét tárgyalja az elemi tanulóknak nem igen megfelelő érveléssel, t. i. azzal, hogy a víz és vas „lényege“ változik vagy nem változik, (a lényeghez némely tanító, tanár is keveset ért.) Erre osztályozás következik, a szilárd, folyékony és légnemű testek megkülönböztetése. — Phylosophikus lelkűnknek jobban esik, ha előbb fogalmat, osztályozást hangoztatunk és csak ezután a példát hozzuk fel! — Egy másik elemi természettan hasonló tanmóddal szól, elmélkedő bevezetése után „a testek közös tulajdonságait általában“ sorolván el. Elég ennyi adat annak kimutatására, hogy elemi népiskolai tankönyveink még manap is következetesen kerülik a szemléltetést s inductiót. A középiskolai tankönyvek nagyrésze még magasabb hangon szokott szólani és a scholastikus „rendszer“ kedvéért szótömeget töm a tanuló emlékezetébe. Nem csoda, hogy némelyik nyugatra veti a kelő teliholdat. Ha a tanuló képes volna egynémely odavetett abstractiókra, több lehetne mint tanuló. Nem volna szabad használatba engedni más elemi tankönyvet mint csak olyant, mely szemléltetés és inductió elve alapján van szerkesztve és amelyet nyelvezet tekintetében is káros fáradság nélkül maga a tanuló sikerrel használhat. Ne számítson a szerző mindig csak tanítói magyarázatokra. A tanítóképzés intézőinek itt is kijut a muuka s felügyelet kötelezettségéből. Ily
