Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
13 jó könyvnek kettős haszna volna. Először a tanuló testi s lelki fejlődését óvná s természetszerűen elősegítené; — továbbá a tájékozatlan tanítókat a helyes módszer követésére kényszerítené, annyival inkább, a mennyiben épen a tájékozatlanok ragaszkodnak a tankönyv betűihez, soraihoz. Igaz, — nem tisztelem én absolut tökéletességű szentek gyanánt a szemléltetést és inductiót; ezek is elfajulhatnak. Gondoljunk csak az orosz számológépre, melynek golyóit a tanító „szemléltetés“ kedvéért folyton zörögteti s végre azt tapasztalja, hogy tanítványai mégis tudatlanok a számtan elemeiben. E tudatlanság természetes ; a szemléltetés ne legyen egyoldalú s elfogult; de meg nem is azért szemléltetünk, hogy a szemlélet egyre szükséges legyen, hanem azért, hogy a szemlélés gyakoroltassék, hogy tanulság vonassák el s hogy egyes esetekből általános szabályra, ügyességre emelkedjék a tanuló. Továbbá az inductió azzal szokott elfajúlni, hogy vagy nem találó s nem tanulságos adatokra épít, vagy nagy feneket kerít s fokozatlan. így a kellő siker elmarad s a gyengébb methodikus elkeseredésből ismét csak deductióra, közlésre vetemednék. Hogy előlegesen kijelentett tervem csorbát ne szenvedjen, érintenem kell még a gyermekszeretet ápolását különösen a tanítóképzőkben. A gyermekeket rendesen azok nem szeretik, kik velők nem érintkeztek s meg nem ismerkedtek. Tiz évi viszontlátás alkalmával az agglegény nagybácsi is azon őszinteséggel lépett vendégül a gyermekes család körébe, hogy bocsássanak meg neki, mivel ő gyermekeket nem szeret. Elmúlt azonban két-három hét; a nagybácsi, igaz, boszankodott is a gyermekek nyafogásán, tolakodásán, bőbeszédűségén, de később már válogatott a gyermekekben, — egyik jobban felelt meg neki mint a másik. Majd megszerette az egyiket. Végre mindegyikkel jókedvűen csevegett, játszott; és távozásakor nemcsak nehéz szívvel vált meg a gyermekektől, de a maga metamorphosisát is csodálta. — A tanítóképző intézet — mint már említtetett — leginkább azzal ápolhatja a gyermekszeretetei, hogy behatóan ismerteti a gyermeknek természetes vagy megszokott sajátosságait, testi s lelki gyengeségeit, képességeit s fejlődését. (Ezzel a gyermeknevelés alapját is veti meg). Ez azonban nem elég. A tanítóképző pártolja és segítse elő a tanítójelöltek érintkezését gyermekekkel Ez érdekből előnynek kell tekinteni azt, hogy a felvett növendék több gyermekű családból származik és közvetetten űl onnét is lép a tanítóképzőbe. Továbbá előny az is, ha a növendékek tanitóképzői tanfolyamuk alatt gyermekes családokkal érintkezésben állanak, pl. priváták betöltésével vagy azzab hogy tisztességes családoknál lakást fogadnak. Végre nemcsak a gyermekszeretetnek, de az egész szellemi tanképesítésnek is jelentékeny tényezője a gyakorló-iskolai tanítás. Ez utolsó pontra vonatkozólag először is szükséges, hogy legyen gyakorló iskolája minden tké pző intézetnek, necsak papiron hanem valóságban is. Másodszor a gyakorló-iskola lehetőleg hosszas gyakorlatot nyújtson mindegyik tanítójelöltnek. Ezért óhajtandó, hogy a gyakorló iskolát ne csak a működő tanítójelöltek látogassák, hanem az alsóbb tanfolyambeliek is Végi é a gyakorlat feladatává tétessék necsak a tanítási ügyesség, de kiválóan a gyermekismeret és gyermekszeretet (ez a szokásos bírálatok egyik pontját képezze mindig). — Vagy talán ez igények a mai visszonyok
