Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
9 a soroksári, dabasi, garadnai tanítónak annyi tananyagra, mint a budapestinek, esztergominak, szegedinek stb. Nincs szüksége, egyrészt iskoláik, másrészt díjazásuk nagy különbözősége miatt. E különbözőség mellett kellően nem okadatolható az egyenlő tanképesítés sem. Anglia különböző tanképesítést osztogat s ezt verseny érdekévé teszi; mi nem teszszük; de azért általánosságban még sem állíthatjuk, hogy a tanítói hivatás betöltése nálunk csak azért szabatosabb, — még kevésbé azt, hogy tanítói díjazásunk kedvezőbb mint az angolé. Áttérek a népoktatási methodushoz s methodikához. Első kérdés : váljon az elemi néptanító mint ilyen van-e hivatva irányozni a tanmódot, vagy a másik érdekelt fél, a tanítóképző intézet? E kérdést és kétágúságát a tapasztalat okadatolja Mindenesetre az utóbbi t. i. a tanítóképző legyen a népoktatás tanmódjának irányadója, — irányadója a népoktatási igények számbavételével. E kötelesség annál inkább hárul a tanítóképzőkre, amennyiben manap a tanítóképzés kizárólag a tképző intézetek joga. Régen nem volt külön intézeti tanítóképzés. Később lett és abban állott, hogy a tanítók tapasztalatilag vezettettek be bizonyos tanítási szokásba, modorosságba, fogásokba. Némelyik jó tanítóvá vált is, de inkább tanítási hajlama, érzéke s gyakorlottsága, mintsem a nyert tanácsok s dressura alapján. Puszta gyakorlat és szokás (elmélet nélkül) nem tudatos s nem biztos, semmiféle munkában, annál kevésbé a nevelés-tanítás művészetében. Talán ez igazság alapján tanít- tatik manap a neveléstan s methodika, — váljon helyesen-e ? Előző tárgyalásomban már említtetett egy hátrány, mely az embertan s gyermekszeretet hiányos felkarolásából a tanítóképzői methodikára hárul. Egyéb baj is van. Bőséges adatok s tapasztalat alapján állítanom kell azt, hogy manap a népoktatás methodusa két nagy bajban szenved: a szemléltetés és inductió hiányában. Minden ismeretünk s gondolatunk szemléleten és inductiőn alapul s csak ennyiben igaz és tartós is. Ezek helyett uralkodó a szótanítás és deductiv elmélkedés. A paedagogika hősei, Comenius, Veru- lami Bacon. Pestalozzi, Fröbel stb. már rég porladnak, de elveiket, a szemléltetés és inductio elvét a gyakorlat alig követi. Ki az oka e reactiónak, közönynek ? Oka egyrészt a tanítók conservativ magaviseleté, mely sokak részéről abban nyilatkozik, hogy józan újítást fel nem fogva és megvetve, elemi östanitójok ferde módszere mellett kitartók. Ez a kényelemnek is kedvez, mert a megszokott módszer mechanikus, követése olvasgatásba, fáradságba nem kerül (pl. földrajz versekben, számtan csak számjegyekkel stb.). Vagy talán a bérül adott föld szántása, és priváták veszik igénybe az erőt és időt ?! A maradási reactió már a tanítóképző intézet növendékében észrevehető ; a növendékek egyrésze alig képes az óráról-órára kívánt új szellemet felfogni vagy megkedvelni (pl. írvaolvasási menet, számtani s földrajzi, természettani inductió, tanítási egyszerű nyelvezet stb.). Esetleg a megbarát- kozás is csak látszólagos és ideiglenes, mert a tanítóképzőből kikerültek egyrésze hátat fordít a tanítóképzői törekvéseknek, utasításoknak, — gyakran pressió folytán is. A reactió oka másrészt a tanügyi intézkedésekben s a tanítóképzőben keresendő. Nagy adónk executiv behajtása mellett az iskolák szegénységéről kell panaszolkodnunk. Nagyobb felében a szemléltetési eszkö
