Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
in zök csaknem teljesen hiányzanak; leggyakoriabbak a vonalzó, a tanító asztala, székje és a vessző. Számológép ha van, bizonyára a minisztérium ajándéka. Ámde ne panaszolkodjunk csak a taneszközök hiányáról. Itt egy tanító, tanár csak a szorzás, osztás stb. írásbeli mechanikáját tanítja; másik igy ront neki a nyelvtannak: mondat a gondolatnak szóbeli kifejezése; harmadik a növénytan szépségeit, feladatát s felosztását tárgyalja legelőször; negyedik az emlékezet fejlesztéséről szól, de azt meg nem magyarázza hogy miben áll a lélek emlékezeti működése. Egy ötödik saját magas stílusában, virágos nyelvezetében talál gyönyörűséget, midőn zsenge tanulókat világos, határozott ismerethez egyszerű nyelvezettel kellene vezetnie. Egy hatodik physikai tanszerekkel rendelkezik ugyan, de a kísérletet csak a táblára rajzolja, mert ez kényelmesebb, vagy mert a szemléltetés elve szerinte csak felkapott agyrém. Előttem több elemi tankönyv fekszik. Egyik a Szent Történetek tankönyve ; nyolcz ívnyi terjedelemben népiskolai tanulóknak szól. (Megjegyzendő, hogy e történeteket a második elemi osztályban szokták tanítani, oly tapintattal is, hogy a tankönyvet a 7—8 éves tanuló kezébe szorítják). Első helyen előadatik a teremtés munkája, — természetesen az is, hogy Isten „barmokat, vadakat (talán vadembereket ?!), csuszó-mászó állatokat (pl. az egy éves kis testvér ?!) is teremtett, és midőn a föld szépen el volt rendezve (?!), alkotta Isten az embert (alkotás és teremtés valószínűleg másmás akar lenni?). Hetedik nap megszűnt Isten a munkától és megszentelte azt (? !). E történet koronája a 44. zsoltár, melyben ez is áll: „Atya úr Isten ! rólad vallást tészek (?!); dicséretre szám és szívem készek (a szívnek eddig elég volna csak mozognia!). A barmok testét élettel élesztőd (hát élet nélkül éleszteni ?!) az emberrel bölcs munkád berekesztéd (az ember segítségével ?!) Imádlak téged, aki teremtettél, szeretlek mivel atyámmá is lettél“ (?!!). Egy másik elemi hittanban (az I. el. osztályban is tanítják !) ez az első kérdés: „Mit tesz hinni?" (ez is rossz volna: mit tesz látni?). A felelet gyászfátyolt vet a vallásos hitre s hittanra : „Hinni tesz igaznak tartani azt, amit más mond, még pedig azért mert ő mondja.“ Ha figyelembe veszem ez idézeteket és a kis tanuló érzéki természetét s fejletlen nyelvét, igazán sajnálnom kell a tanulót is és a tananyagot is. Vagy talán a tanítói magyarázat segít?! Vallástani abstract igazság magyarázaIához erős, gyakran hosszas abstractió szükséges, s ez abstractiót 7—8 éves tanulók korlátolt tapasztalatából, ismeretéből, Ítéletéből akarjuk kifacsarni. Csömör és utálat bizonyosabb a józan abstractiónál; a nem várt rossz eredmény aztán a társadalmi communismusnak, nihilismusnak és mindenféle miasmának tulajdonít- tatik. Proximus ardet Ucalegon. Mindig félő, hogy az erőszakos abstractiók- kal s elmélettel úgy járunk mint Mokány Bérezi a kaszások etetésével, vagy a czigány saját lova éheztetésével. — De továbbá előbbi idézetem egy pa- ragraphusnak alig egy tizedrőszőt teszi; a többi kilencz tizedben is van elég magyarázni való. Iszonyú sok magyarázat kell, — vagy pedig magoltatás. És ha a tanuló a bemagolt vallástani leczkéket folyékonyan eldarálja, ebből egynémely „szakértők alaposan" vallásosságra és tanítási ügyességre következtetnek. Vallástani tankönyvek hibás szerkezetét azzal is szokták mente
